Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
4. Alkalmazott módszerek - 4.1. Vizsgált területek és mintagyűjtés
64 Natura Somogyiensis Látrányi Puszta Az 1992-ben védetté nyilvánított Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület (E 46°44’, 17°45’ K 1. ábra), a vizsgálat időszakában (2001-2002) Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében állt (jelenleg a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozik). A Nyugat-Külső Somogyi dombok közé ékelődő védett terület a kis kiterjedése (223,6 ha) ellenére mozaikosan sokféle élőhelyet foglal magába, de meghatározó a gyep (rét és legelő: 72%). A száraz homoki gyepek, a nedves mocsárrétek, a patak menti kaszálórétek, a kis erdőfoltok számos érdekes és ritka állat és növényfajnak biztosítanak élőhelyet és menedéket. A terület határa mentén folyik a Tetves patak, amely az Irmapusztai halastavak egyik tápláló vízfolyása. A területről további részletek Ábrahám (2003) által szerkesztett tanulmánykötetben és Dövényi (2010) munkájában olvashatók. A területen élő vörös róka és nyest hullaték mintáit 2001 júniusa és 2002 májusa között gyűjtöttük (Lanszki és Nagy 2003). Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet (É 46°24’, K 17°27’, 1. ábra) a Belső-Somogy középtájhoz tartozó Kelet-Belső-Somogy kistáj északi részén található (Dövényi 2010). A jellegzetes belső-somogyi táj élővilágának és azok élőhelyeinek megőrzésére 1991- ben létesítették a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetet, melynek összterülete 8800 ha. A területen erdőrezervátum található. A tájvédelmi körzet nagy kiterjedésű erdőkkel övezett, 83 ha kiterjedésű, hat tóból álló Dávodi-halastórendszerét a 19. század végén égerlápos-erdős (Caricielongatae-Alnetum, Angelicosylvestri-Alnetum, Caricipendulae- Alnetum) területen alakították ki. Az eutróf tavak vize sekély, területük felét nádas (Scirpo-Phragmitetum) borította a vizsgált időszakban. A tavakat fűz- (Calamagrosti- Salicetum cinereaé) és égerlápok, valamint nagy kiterjedésű gyertyános-tölgyesek (Fraxino pannonicae-Carpinetum) vették körül, amelyekben szigetszerűen bükkös (Leucojo verno-Fagetum) és cseres-tölgyes (Asphodelo-Quercetum roboris) foltok találhatók. A területről további részletek például Ábrahám (1992) és Lanszki (2009) munkáiban olvashatók. A tájvédelmi körzet vizsgált területrészén az erdészeti munkák természetkímélő módon folytak, a halastavak a Somogy Természetvédelmi Szervezet természetvédelmi célú extenzív-jellegű területkezelése alatt álltak. A vizsgálati területünkhöz a legközelebbi szántóföldek legalább 1,5 km-re, a legközelebbi települések 4-5 km-re helyezkedtek el. A vizsgált időszakban a vadfajok becsült sűrűsége (egyed/km2, átlag±SE) az alábbiak szerint alakult: gímszarvas 3,0±0,35, dámszarvas 0,2±0,02, őz 2,4±0,25, vaddisznó 2,9±0,35, mezei nyúl 0,5±0,11 és fácán 1,9±0,49 (Csányi 1999, 2000, 2001). A vizsgált időszakban az átlagos (±SE) téli hőmérséklet 1,7±0,6 °C (min. -0,4 °C és max. 3,2 °C) volt. A havas napok száma 33±12 nap (min. 7 és max. 71 nap) és a hóréteg vastagsága 65±11 mm (min. 31 és max. 88 mm) volt. Az OMSZ adatai alapján a térségben a nyári átlaghőmérséklet 20,7±0,5 °C (min. 20,0 °C és max. 22,2 °C), az átlagos éves csapadékösszeg 711±104 mm (min. 563 és max. 943 mm) volt (további részletek: Lanszki 2009). 1996 decembere és 2001 februárja közötti időszakban gyűjtöttük a ragadozók hullaték mintáit (17. melléklet). A róka és nyuszt hullatékok elkülönítése méret, forma és szag jellemzők alapján történt. A nyest és a nyuszt hullatéka összetéveszthető, tekintettel a két faj hasonlóságára és az ugyanazon élőhelyen való együttes előfordulás lehetőségére (Herrmann 1994, Pedrini et al. 1995a, 1995b, Genovesi et al. 1996). Ugyanakkor, a nyest jellemzően a mezőgazdasági művelés alatt álló területeket és a falvakhoz közeli kisebb erdőfoltokat kedveli, míg a nyuszt inkább a nagyobb erdőségeket választja. Például a nyest, közép-olaszországi Alpokban végzett rádiótelemetriás mérések szerint, ritkán távolodik el emberlakta környezettől (Pedrini et al. 1995b). Közép-európai nagy
