Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
4. Alkalmazott módszerek - 4.1. Vizsgált területek és mintagyűjtés
60 Natura Somogyiensis Mike körzete Az aranysakál elterjedésének korábbi peremterületén, Mike körzetében (E 46° 15’, K 17°30’; 1. ábra) összehasonlító vizsgálatban tanulmányoztuk az aranysakál és a vörös róka téli-koratavaszi táplálék-összetételét (Lanszki és Heltai 2002). A vizsgálatban két egymással érintkező, egyenként kb. 2500 ha kiterjedésű (I. és II. számú) mintaterület szerepelt, amelyek a Dunántúli-dombságon, Kelet-Belső-Somogy homokvidékén, Somogy megye középső részén helyezkednek el. A Mike-Csököly körzetét magába foglaló I. területen, ahol sakál és róka egyaránt előfordult, szántóföldi művelés dominált. A különböző élőhely típusok mozaikosan helyezkedtek el, az erősen szabdalt erdőkben meghatározó volt az akác (Robinia pseudo-acacia) és az éger (Alnus glutinosa), alárendelt a tölgyes (Quercus spp.). A területet fiives élőhelyek és vadföldek színezték. Az I. területen a sakálok eltűnéséhez feltehetően a kölyöknevelésre szolgáló kotorék körüli erdőrész letermelése és a vadászat együttesen járulhatott hozzá. A mintagyűjtést a terület kevéssé használt földútjain végeztük. Az I. területtel részben érintkező II. területen, Petesmalomban (Mike-Lábod körzete) nagy kiterjedésű erdők találhatók. Meghatározó a tölgyerdő (Asphodelo-Quercetum roboris, Fraxino pannonicae-Carpinetum), emellett nyárültetvény és égerligetek fordulnak még elő. A területen a szántóföldek jelentősége alárendelt. A vizsgált terület belsejében 14 kisebb-nagyobb tóból álló halastórendszer található, amelyek kiterjedése kb. 150 ha, felületének kb. 30%-át nádas (Scirpo- Phragmitetum) borította a vizsgálati időszakban. A tavakat füzláp (Calamagrosti- Salicetum cinereae) övezte. A mintagyűjtést a Petesmalmi halastórendszer töltésein és a tórendszert övező erdő szegélyében végeztük. Ezen a területen a vizsgált időszakban a kutyafélék közül a róka fordult elő rendszeresen, de a vadgazdálkodók a sakál ritka megjelenéséről is beszámoltak. Az élőhely típusok megoszlása az I. és a II. terület sorrendjében az alábbiak szerint alakult: erdő 37,5%, ill. 65,5%, szántóföld 53,0%, ill. 24,5%, gyep és vadföld 5,5%, ill. 0,5%, vizes élőhely 0,5%, ill. 6,5%, gyümölcsös 1,5%, ill. 1,0%, és lakott terület 2,0%, ill. 2,0%. Az első vizsgálati év (1996/97) és a második év (1997/98) sorrendjében a téli átlaghőmérséklet 1,4 °C, ill. 3,2 °C, a havas napok száma 44 nap, ill. 7 nap és az átlagos hóréteg vastagság 8,8 cm, ill. 3,1 cm volt. A vadfajok sűrűsége (egyed/1000 ha) az I. területen, 1997-ben, illetve 1998-ban a következőképp alakult: gímszarvas (Cervus elaphus) 50, ill. 56, dámszarvas (Cervus dama) 42, ill. 43, őz (Capreolus capreolus) 66, ill. 66, vaddisznó (Sus scrofa) 59, ill. 59, mezei nyúl (Lepus europaeus) 9, ill. 14 és fácán {Phasianus colchicus) 87, ill. 87. Ugyanezen fajok sorrendjében a vadsűrűség a II. területen: 18/20,15/28,11/17,8/11,6/6 és 28/28 (Csányi 1999). A kisemlősök legkisebb ismert egyedszáma (MNA) a régióban, parlagföldön végzett felmérés (Horváth és Pintér 2000) szerint 1997 és 1998 őszén 81, ill. 120 egyed/ha volt. Egyik területrészen sem legeltettek, de a közeli falvakban tartottak háziállatokat. A hullatékokat 1996 novembere és 1997 áprilisa között (1. év), valamint 1997 decembere és 1998 áprilisa között (2. év) havonkénti gyakorisággal gyűjtöttük (17. melléklet). Kétújfalu körzete Az aranysakál egyik magyarországi elterjedésének központjában, az Ormánságban, Kétújfalu körzetében (központi rész: É 45°56’, K 17°41’; 20,5 km2, 1. ábra) 2000 és 2004 között tanulmányoztuk (Lanszki et al. 2006, Lanszki és Heltai 2010, 2011) a sakál és a vele közösségben együtt élő róka, borz és nyest/nyuszt (Martes sp.), valamint 2006 őszén a sakál táplálék-összetételét (Lanszki et al. 2010). A Dráva-sík egykor vizenyős területét korábban sűrű csatornahálózattal kiszárították. Az enyhén lankás (103-123 méter tengerszint feletti magasságú terület ma főként mezőgazdasági művelés alatt áll. A Dráva-síkról további részletek DövÉNYi (2010) munkájában olvashatók. A Kétújfalu,
