Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
4. Alkalmazott módszerek - 4.1. Vizsgált területek és mintagyűjtés
58 4. Alkalmazott módszerek 4.1. Vizsgált területek és mintagyűjtés Fonó község és körzete Fonó község a Dunántúli-dombságon, Dél-Külső Somogybán található (É 46°22’, K 17°55’; 1. ábra). A környező területekre intenzív szántóföldi növénytermesztés jellemző. A vizsgált terület növényzete a dél-dunántúli flóravidék külső-somogyi flórajárásához tartozik. A kistájról további részletek Dövényi (2010) által szerkesztett áttekintő munkában olvashatók. A falu határában fekvő halastavat tápláló Baté-Magyaratádi vízfolyás a Kapos folyó vízgyűjtőjén helyezkedik el. A tó nyugati partját, nagyobbrészt egészen a tó partvonaláig cseres-tölgyes erdő (Quercetum petraeae-cerris) övezi. A szántóföldekkel szabdalt erdő faállományának kora a vizsgálat kezdetekor (1991-ben) kb. 65 év, kiterjedése mintegy 70 ha volt. A tó északi oldalán kis kiterjedésű rét és bokorfűz {Salix cinerea), valamint a tápláló patak mentén magassásos {Caricetum acutiformis-ripariae) és nádas (Scirpo-Phragmitetum) teszi változatossá a növényzetet. A halastó keleti oldalán nagy kiterjedésű szántóföld, délen nyílt legelő, valamint elgyomosodó fás legelő {Betula pendula, Robinia pseudo-acacia) húzódik. A Fonói halastó körzetében végzett vizsgálat hat évét három időszakra osztottuk fel (Lanszki et al. 2001) a gazdálkodásban bekövetkezett lényeges változások miatt. Az első időszak (1. és 2. vizsgálati évek) 1991. decembertől 1993. novemberig, a második időszak (3. és 4. vizsgálati évek) 1993. decembertől 1995. novemberig és a harmadik időszak (5. és 6. vizsgálati évek) 1995. decembertől 1997. novemberig tartott. Az első és a harmadik időszakban a főbb élőhely típusok eloszlása nem különbözött szignifikánsan egymástól, azonban a második időszak - amikor nem történt halasítás és a tó vízzel való feltöltése is elmaradt - ezektől lényegesen eltért (Chi-négyzet próba, x27=31,15, P<0,001). Az élőhely típusok az alábbiak szerint változtak az első, a második és a harmadik vizsgálati időszakban, az időszakok sorrendjében, vízfelület: 7,4, 0,8 és 13,1%, sás és gyékény: 17,2, 18,9 és 11,5%, nedves rét és bokorfűz: 7,4, 6,6 és 7,4%, legelő és fás legelő: 4,9% végig, vadföld: 2,4, 0 és 1,6%, erdő: 32,8, 26,2 és 26,2%, szántóföld: 27,9% végig, gyomtársulások: 0, 14,8 és 7,4%. Az élőhely típusok arányainak figyelembe vételével Fonó körzete mozaikos, de meghatározó mértékben mezőgazdasági művelés alatt álló területnek számít. A vizsgált időszakban a nyári átlaghőmérséklet (±SE) 20,4±0,34 °C, a téli 1,5±0,37 °C, az évi csapadékösszeg 648±35,2 mm volt. A tó körzetében élő ragadozó emlősök ürülékmintáit a felsorolt élőhelyeken 1991 és 1997 között (a hermelin esetében 1999-ig) kéthetenkénti gyakorisággal, egy 122 ha minimális kiterjedésű területen belül, kb. 4,2 km hosszúságú standard útvonal bejárásával gyűjtöttük. A területen vizsgált faj a vörös róka, a nyest, a hermelin, a borz és a vidra volt. A vizsgálatban szereplő mintaszámokat a 17. melléklet foglalja össze. A vidrára vonatkozó tapasztalatokat más munkában összegeztem (Lanszki 2009). A területen nyusztról korábbi előfordulási adat nem állt rendelkezésre és példányait sem figyeltük meg. Menyétet nem, hermelint viszont a patak és a halastó partvonala mentén húzódó vizes élőhelyeken több alkalommal is megfigyeltünk. A hermelin minták többsége a bokorfűz társulásból és a tavat határoló cseres-tölgyes erdőből származott. A borzra jellemző,
