Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
3. Hipotézisek és célkitűzések
54 Natura Somogyiensis alatt álló területen és egy kis faluban gyűjtöttünk. Vizsgáltuk, hogy alacsony tavaszi kisemlős készlet mellett élőhely típustól függően 1) hogyan alakul a nyestek kisemlős fogyasztása és 2) milyen más (puffer) táplálékokat hasznosítanak. f) A vadmacska, a házi macska és hibridjük táplálkozási szokásainak és táplálék átfedésének vizsgálata A korábbi széles elterjedés (Mitchell-Jones et al. 1999) és a jelenlegi súlyos veszélyeztetettség (Nowell és Jackson 1996) ellenére a vadmacska táplálkozásáról a vizsgálatunk kezdetén szórványos információ állt rendelkezésre. Leginkább Európa nyugati területein, így Skóciában (Kolb 1977, Corbett 1979, Hewson 1983), Franciaországban (Condé et al. 1972), az Ibériai-félszigeten: Portugáliában (Fernandes 1993, Sarmento 1996) és Spanyolországban (Aymerich 1982, Gil-Sánchez 1998, Gil-Sánchez et al. 1999), továbbá az Appenninekben (Rágni 1978) vizsgálták a táplálkozási szokásait. Közép-Európából elsősorban a Kárpátokban (Lindemann 1953, Sládek 1973, Kozená 1990, Tryjanowski et al. 2002) élő vadmacska állomány táplálkozási szokásairól voltak adatok. A félig domesztikált státusszal jellemezhető házi macska különböző elnevezésű (a házak, tanyák közelében élő, alkalmilag elkóborló és elvadult) csoportjainak táplálkozási szokásait viszonylag széles körben tanulmányozták (Liberg és Sandel 1988, Fitzgerald 1988, Nogales és Medina 1996). A házi macska és a vadmacska táplálkozási szokásait azonban egyidejűleg, vagy összehasonlításban, skóciai területek kivételével (Corbett, 1979, Daniels et al. 2001) korábban nem vizsgálták. A hibrid macska táplálkozási szokásai, a természetben (vizuálisan) problémás taxonómiai elkülönítés miatt, a vizsgálatunk kezdetén egyáltalán nem voltak ismertek. Tekintettel a különböző genetikai hátterű macska csoportok között a táplálékért fennálló versengés hiányos ismertségére, vizsgálatunk fő iránya a különböző macska csoportok közötti táplálkozási kapcsolatok elemzése volt. A korábban részletezett irodalmi adatok szerint, a különböző típusba sorolt házi macska csoportok, és a vadmacska táplálék-összetétele is eltér egymástól (15. melléklet). Ez az eltérő földrajzi és élőhelyi adottságokkal (a táplálék ellátottsággal) nagyban összefügg. A különböző házi macska csoportok közül mi az elvadult házi macska csoporttal dolgoztunk. Vizsgálatok szerint, ezek táplálékában viszonylag alacsony arányban (Heidemann és Vauk. 1970, Heidemann 1973), vagy egyáltalán nem szerepel (Liberg 1984) házi táplálék, mozgáskörzetük viszont részben fedi a vadmacskákét (Corbett 1979, Bíró et al. 2004). Ezek az elvadult macskák a hibridizációt fenntartják (Pierpaoli et al. 2003). Első hipotézisünk hogy, az elvadult házi macskák táplálék-összetétele a hasonló vadászati módok (Corbett 1979) és a rendelkezésre álló táplálékforrások közös használata (Corbett 1979, Daniels et al. 2001), valamint a táplálkozási generalizmus (Fitzgerald 1988) miatt hasonlít a vadmacska táplálék-összetételére. A hibrid macska táplálék-összetétele a hasonló testtömeg és rejtőzködő színezet miatt inkább a vadmacskáéhoz állhat közelebb. Második hipotézisünk hogy, az elvadult házi macskák táplálék-összetétele területtől függően is különbözhet egymástól. Ennek következtében egyes házi macska csoportok étrendje jobban, másoké kevésbé fog hasonlítani a vadmacska, vagy a hibrid macska táplálékához. Harmadik hipotézisünk, hogy a különböző taxonómiai besorolású macska csoportok tápláléka feltehetően eltér a zsákmány fajok egyes jellemzői (pl. tömeg, mikroélőhely) alapján. A nagyobb testű vadmacska és a hibrid feltehetően a nagyobb testtömegű, emberi környezethez nem kötődő prédát fogyasztja gyakrabban. A kisebb testű, elvadult házi macska pedig a kis tömegű (Pearre és Maass 1998) fákon és bokrokon élő táplálékból fogyaszt gyakrabban. Ezek főként madarak lehetnek, bár a
