Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
3. Hipotézisek és célkitűzések
52 Natura Somogyiensis a táplálékforrások szűk tartományát fogja használni (Kruuk 1989, Roper és Lüps 1995). Ez a táplálékforrás évtől és évszaktól függően gyürűsféreg, rovar, kisemlős, dög, kétéltű, vagy növény lesz (Goszczynski et al. 2000). Ugyanakkor a Martes taxon esetén arra számítottunk, hogy az évszakonként rendelkezésre álló készletektől függően főként kis- emlősökkel, madarakkal és gyümölcsökkel fog táplálkozni (Clevenger 1994, Zalewski 2004). Mindezek alapján további előfeltételezésünk az volt, hogy a borz táplálkozási niche-e szűkebb lesz, mint a Martes taxoné, következésképp a borz lesz inkább táplálékspecialista. Második (2B) hipotézisünk, Hardin (1960) és Rosenzweig (1966) korábban, a sakál és a róka kapcsán is említett forrásfelosztás hipotézise mentén az, hogy a menyétféléknek együttélés esetén valamilyen módon fel kell osztaniuk a forrásokat. Előfeltételezésünk szerint a borz, amennyiben gerinctelen fajok fogyasztója, a nagyon kisméretű (< 15 g) zsákmányállatokat fogja választani, míg a Martes taxon, amennyiben kisemlős és madárfogyasztó, inkább a kisméretű (15-50 g) préda fajokat választja. Továbbá a talajszinten élő borz alapvetően talajszinten élő, valamint nyílt területekhez kötődő fajokkal fog táplálkozni, míg a Martes taxon bokrokon és fákon élő, és ezzel összefüggésben több erdőhöz kötődő zsákmányt fog választani (Gittleman 1985, Ji-drzejewska és J^drzejewski 1998, Prigioni et al. 2008). Harmadik hipotézisünk (3B) szerint a két menyétféle kisemlősökre irányuló preferenciáinak is különbözniük kell egymástól. A négy éves időtartamú kutatási programunk célja a fenti hipotézisek tesztelése volt (Lanszki et al. 2006, Lanszki és Heltai 2010, 2011). Ennek során ragadozó emlős fajonként vizsgáltuk és a fajok között összehasonlítottuk: 1) az évszakos és az évtől függően eltérő táplálék-összetételeket; 2) a préda fajok sajátosságai szerinti táplálékválasztást; 3) a táplálkozási niche-szélességet, és 4) a fajok közötti táplálkozási niche- átfedést. A táplálék-összetétel és zsákmánykészlet adatok alapján vizsgáltuk 5) az egyes ragadozó emlős fajok táplálékpreferenciáját. A két együtt élő kutyaféle preferenciáját két szinten is összehasonlítottuk, nevezetesen, a fő táplálékcsoportokon belüli, és külön a kisemlősök csoportján belül. Az aranysakállal kapcsolatos kutatásunk a Pannon régión kívülre is kiterjedt. Két lényeges időszakban, a kölyöknevelés és a fiatalok önállóvá válásának időszakában végeztünk külföldön vizsgálatokat. Az az időszak, amikor a fiatalok elsajátítják a vadászatot (a technikákat és a potenciális táplálékfajokat is megismerik) és önállóvá válnak (Bekoff et al. 1984) döntő lehet egy faj adott területen való hosszú távú fennmaradásában. A fiatalok első önálló vadászataik során ugyanis nagyon sérülékenyek. A sakál növendékek egészen a februári szaporodási időszakig, sőt a segítő státusú fiatal nőstények, vagy hímek ezt követően is együtt maradhatnak a szüleikkel (Macdonald 1983, Moehlman 1987, 1989). Az ősz végére a kifejlett állatokra jellemző méreteket megközelítő növendékek már önálló vadászatra képesek, ezen kívül a szüleikkel együtt csoportos vadászatban is részt vehetnek. Ez az időszak tehát több szempontból is lényeges. Ennek vizsgálatára három ország (Magyarország, Görögország és Izrael), különböző természeti adottságú területein, 2006 késő őszén összehangoltan, sakál hullatékokat gyűjtöttünk. Vizsgálatunk célja volt (Lanszki et al. 2010) a különböző élőhelyi adottságú területeken élő sakálpopulációk étrendjének és táplálkozási szokásainak összehasonlítása. Vizsgáltuk, vajon az emberi hatások mértéke a rendelkezésre álló források típusán és bőségén keresztül a sakálok táplálék-összetételét lényegesen befolyásolják-e.
