Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
2. Irodalmi áttekintés - 2.2. Ragadozó emlős fajok táplálkozási szokásainak jellemzése és kutatottsága
Lanszki J: Ragadozó emlősök, táplálkozási kapcsolatai 43 tethetik az őshonos állatvilágot. Például a hasonló élőhely és táplálékigény miatt versengés alakulhat ki a ragadozó közösség fajai között. Bár a nálunk előforduló adventív ragadozó emlős fajok még nem okoznak észrevehető gazdasági, vagy természetvédelmi problémákat, de lokálisan például a földön fészkelő madarakra veszélyt jelenthetnek. A kutyafélék családjába tartozó nyestkutya (Nyctereutes procyonoides Gray, 1834) délkelet Ázsiából származik, Európában betelepítették, gyors terjedést mutat. Nálunk 1961-ben észlelték az első megjelenését. Bár jelenléte nem állandósult, és elterjedési területe is foltszerű, ennek ellenére az országban szinte bárhol előkerülhet. Kedveli a lombos erdővel szegélyezett tó- és folyópartokat, illetve az egyéb sűrű nedves élőhelyeket. Monogám, mindkét szülő részt vesz a kölykök felnevelésében. A téli hideg időszakokban rövid nyugalmi periódusokat iktat be. Éjszaka aktív, mozgáskörzete télen 0,5-4 km2. A mozgáskörzetén belül rendszeresen használt latrinákat (ürítő helyeket) alakít ki. Omnivor ragadozó, tápláléka az élőhelynek és az évszaknak megfelelően széles skálán mozog. A talajszinten élő kisebb állatok bármelyikét ügyesen képes zsákmányul ejteni. Táplálkozási szokásai nagyban hasonlítanak a borzéhoz. Zsákmányul ejt gerinceseket, például rágcsálókat, halakat, kétéltűeket, köztük varangyot. Elfogyasztja a madarakat és fészekaljukat is. Eszik gyümölcsöket, bogyókat, magokat, rovarokat, csigákat, de nem veti meg a szemétben való guberálást és a dögevést sem. Vizsgálatok szerint télen főleg dögevő, előszeretettel fogyasztja el a nagyobb ragadozók prédamaradványait, a gyomor- tartalommal együtt. A melegebb időszakokban a dögök mellett a békákat, a madarakat és a gerincteleneket, főként a földigilisztát fogyasztja. A többi ragadozó emlőssel összehasonlítva gyakran ejt zsákmányul cickányféléket, amelyeknek a kellemetlen szaganyaga sem zavaija. Fogsora is a táplálkozásmódját tükrözi. Fogai viszonylag aprók, a csontrágásra szolgáló tépőfogai redukálódtak a nagy testű zsákmány hiányában. A kifejezett zápfogak viszont a nagy mennyiségű növényi táplálék fogyasztását jelzik. A fajjal kapcsolatos további részletek magyar nyelven Faragó (2002) és Heltai et al. (2010) munkáiban olvashatók. A mosómedvefélék családjába tartozó észak-amerikai mosómedve (Procyon lotor Linnaeus, 1758) Észak-Amerikában őshonos, Európába betelepítették. A nyestkutyához hasonlóan faunaidegen, invazív faj. Flazánkban is jelen van, de előfordulása véletlenszerű, állománya esetleges. Több esetben is megunt házi kedvencek jelenlétét bizonyították. Terjeszkedése feltehetően a folyók, patakok, vizes élőhelyek mentén történik. Kedveli a dús aljnövényzetü erdőket, mocsaras élőhelyeket, de behúzódhat településekre is. A hímek poligámok, a kölyköket csak a nőstény neveli. Az anya legalább a következő év tavaszáig, vagy akár teléig együtt maradhat kölykeivel. Tartós hideg esetén előfordulhat, hogy napokig-hetekig nem mozdul ki vackából. Társas állat, gyakran verődik kisebb csapatokba. Többnyire éjszaka, szürkületkor aktív. Könnyedén mászik fára is. Mozgáskörzete 40-1500 ha. A mosómedve mindenevő. Lusta vadász, ha teheti, nem tölt időt zsákmány becserkészésével, hanem az útjába kerülő, ill. fészekben található kisebb gerinceseket, valamint rovarokat, férgeket fogyasztja el. A vízből ügyesen fog ki rákokat, kagylókat, csigákat, halakat, de a döghúst sem veti meg. Növényi táplálékában dominálnak a különböző tápláló termések. Városokban a szemeteskukák tartalmát, a házi kedvencek táplálékát előszeretettel fogyasztja. A fajjal kapcsolatban további részletek pl. Faragó (2002) és Heltai et al. (2010) munkáiban olvashatók. A menyétfélék közé tartozó amerikai nyérc (Neovison vison Schreber, 1777) Észak- Amerikában őshonos, Európában elsősorban prémtermelő farmokról kiszökött példányok hódítottak meg új területeket. A faj hazai előfordulásáról a korábbi évtizedekből is csak szórványos megfigyelések álltak rendelkezésre. Az utóbbi évekből előfordulása nem ismert, de célzott felmérések sem történtek a faj felkutatására. Minden vizes élőhely típus közelében előfordulhat, de különösen kedveli a lassú vízfolyásokat és a tavakat.
