Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
2. Irodalmi áttekintés - 2.2. Ragadozó emlős fajok táplálkozási szokásainak jellemzése és kutatottsága
32 Natura Somogyiensis nyestek táplálkozását napjainkig többen is vizsgálták (9. melléklet), de adott településen és azon kívül élő nyestek táplálkozás-ökológiai összehasonlításával a vizsgálataink 1991-es kezdetéig csak két tanulmányban foglalkoztak, Dániában: Rasmussen és Madsen (1985), Svájcban: Tester (1986). A feldolgozott publikációk alapján a kisem- lősök viszonylag ritkán bizonyultak a nyest elsődleges táplálékának. Ilyen eseteket franciaországi mocsárvidéken és farmkömyezetben (Lódé 1994), Luxemburgban, szintén mezőgazdasági művelés alatt álló területen, télen (Baghli et al. 2002), Európa délebbi régiójában pedig domb- vagy hegyvidéki erdős területeken (Bertolino és Dore 1995, Carvalho és Gomes 2004) tapasztaltak. A nyest táplálék állatai között a madarak a jelentősebbek, ezeket minden tanulmányban említik. Legnagyobb arányú madárfogyasztást általában a lakott területeken élő nyestek táplálékából mutattak ki (pl. Rasmussen és Madsen 1985, Tester 1986, Romanowski és Lesinski 1991, Lucherini és Crema 1993, 9. melléklet). Lucherini és Crema (1993) vizsgálata szerint az „urbánus” nyestek fő táplálékát madarak (énekesmadarak és galambok) képezték. Gyakori tojásfogyasztást dániai gyomortartalom vizsgálatban tapasztaltak (Rasmussen és Madsen 1985). A vizsgálatok több mint felében jelezték a tojás(héj) mintákban való előfordulását. A gerinctelenek különösen Európa délebbi országaiban voltak a nyestek gyakori táplálékai (9. melléklet). A többi táplálék állatcsoport fogyasztási gyakorisága általában kisebb volt. Bár a vizsgálatok közel felében szerepeltek táplálékaként a nyulak, számottevő fogyasztásukat alig néhány esetben említették (Holisová és Obrtel 1982, Bertolino és Dore 1995). A nyest ritkán fogyasztotta a kisebb termetű versenytársait, például a házi macskát (Tóth 1998) vagy a menyétet (Lanszki et al. 2009). Dögfogyasztást azonban több szerző is említett (9. melléklet), ez azonban egyetlen esetben sem emelkedett 10% fölé. Hasonlóan, több tanulmányban is említettek hüllőfogyasztást, de Romanowski és Lesinski (1991) Romániában végzett vizsgálatát leszámítva, ahol sikló fajok gyakoribb fogyasztását találták, ez nem volt számottevő. Kétéltű- és haltáplálékot a külföldi vizsgálatokban ritkán mutattak ki (9. melléklet). Háziállat fogyasztást, Padiál et al. (2002) spanyolországi vizsgálatát leszámítva, farmkömyezetben mutattak ki, de ez, a hazai eredményeket leszámítva nem volt számottevő. A településeken vizsgált nyestek táplálékában mutattak ki gyakrabban emészthetetlen szervetlen anyagokat, pl. műanyag és gumi alapanyagú termékeket, szemetet (9. melléklet). Néhány vizsgálati területet leszámítva, a növények fontos, nyári-őszi időszakban akár meghatározó táplálékának bizonyultak. A nyest általában gyorsan táplálkozik, a bogyókat gyakran egészben lenyeli. A magok emésztetlenül ürülnek a szervezetéből, és mivel nagy területet jár be élelemért, fontos szerepet tölt be a magvak szétterjesztésében (Herrera 1989, Schaumann és Heinken 2002). Kiemelkedően gyakori (100%-os), vagyis minden mintában előforduló növényfogyasztást említettek lengyelországi erdőkkel tarkított mezőgazdasági művelés alatt álló (Ryszkowski et al. 1971) és spanyolországi hegyvidéki mezőgazdasági művelés alatt álló területről (Bermejo és Guitian 2000). A fent említett két összehasonlító táplálékvizsgálat eredményét részletesebben is bemutatom. Dániában, Rasmussen és Madsen (1985) urbánus és rurális környezetben élő nyestek táplálék-összetételét hasonlította össze. Azt tapasztalták, hogy bár a városi nyest fő táplálékállatai a madarak, de összességében a növény fogyasztás volt meghatározó. A rurális környezetben élő nyest táplálékában pedig a rágcsálók domináltak, a madarak szerepe másodlagos volt. Ezek mellett a növényfogyasztás bizonyult még számottevőnek. Svájcban, Tester (1986) végzett összehasonlító táplálék-összetétel vizsgálatot. A városi nyest ürülékeket Bázelben, a vidéki mintákat Bázeltől kb. tíz kilométerre fekvő kis faluban gyűjtötte. A városi környezetben csak nyári és őszi minták álltak rendelkezésre. A városi nyest számára nyáron és ősz elején a gyümölcsök, míg ősz végén a madarak, főként városi galambok, ritkán énekesmadarak fogyasztása volt meghatározó.
