Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
2. Irodalmi áttekintés - 2.2. Ragadozó emlős fajok táplálkozási szokásainak jellemzése és kutatottsága
Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai 15 háziállat predáció ritka előfordulására utal, hogy a pásztorok nem üldözik a nappal is aktív, így jól megfigyelhető dögevő sakált. A Nestos torkolatvidékén, a kölyöknevelés időszakában a sakálszülők legtöbbször kecske dögöt és sokkal ritkábban juhot hordtak a kölykeik számára, de előfordult a kölykök táplálékában kutya és macska is. Még nagyobb arányú, de hasonló fajösszetételü háziállat fogyasztást tapasztaltunk ugyanitt az őszi időszakban. Horvátországban gyűjtött sakálgyomrokban szintén (nem predációból) háziállat maradványok szerepeltek legnagyobb arányban (BoSkovic et al. 2010). Hazai vizsgálataink szerint, háziállat tetemekből különösen alacsony rágcsálósűrűségű időszakokban esznek többet a sakálok. Egyéb gerincesek közé soroltam a hüllőket, a kétéltűeket és a halakat. Egyik sem gyakori sakáltáplálék. Kazahsztáni vizsgálat (Taryannikov 1974) a sakál tápláléklistáján 75 különböző taxon előfordulását említi közöttük például hüllőkét, kétéltűekét és halakét is. Pontosabban nem meghatározott hüllő ritka fogyasztását említik Indiából (Mukherjee et al. 2004), és gyíkfogyasztást mutattunk ki Izraelben. Törökország déli tengerparti területén figyelték meg, hogy a sakálok a közönséges levesteknős (Chelonia mydas) fészkeket kifosztják a tojásokért (Brown és Macdonald 1995). Görögországban, a Nestos deltavidékén szárazföldi teknős (Testudo sp.), valamint gyíkok maradványait több hullaték mintában mi is kimutattuk. Afrikai megfigyelés szerint a sakálok alkalmanként fogyasztanak mérges kígyókat is (Lawick és Lawick-Goodall 1970). Kétéltűek predációját ritkán említik, például Bangladesben varangy (Poché et al. (1987), görögországi vizsgálati anyagunkban Áawasp. előfordulásátmutattukki. Halfogyasztásról több vizsgálatban is beszámoltak, így pl. Bangladesből (Jaeger et al. 2007, Poché et al. 1987) és Görögországból (saját vizsgálatok). A sakál a vízpartra sodort, vagy a kiszáradó vizekben visszamaradt halat és haltetemet is megeszi (Aliev 1969, Demeter és Spassov 1993). Hazai vizsgálat szerint, a hüllők, kétéltűek és halak leginkább a tavaszi-nyári (kölyöknevelési) időszakban szerepelnek a sakál táplálékában, de jelentőségük alárendelt. A gerinctelen állatok közül sakál táplálékként elsősorban ízeltlábúak, ritkábban puhatestűek, tüskésbőrűek, és gyűrűsférgek fordulnak elő. ízeltlábúakat és puhatestűeket különösen a vadászni tanuló fiatalok zsákmányolnak (Demeter és Spassov 1993). A kifejlett sakálok is előszeretettel vadásznak sáskákra, cserebogarakra. Ázsiában és Afrikában, elsősorban a mezőgazdasági művelés alatt álló területeken például Indiában (Aiyadurai és Jhala 2006), Algériában (Amroun et al. 2006) és Izraelben (saját vizsgálatok) az ott élő sakálok gyakori táplálékai a sáskák. A sáskák mellett a futóbogarak és a galacsinhajtó bogarak fogyasztása is gyakori lehet, ezek mellett előfordulnak még az étrendben hangyák, darazsak és méhviasz is. Más típusú ázsiai élőhelyeken, így pl. Bangladesben (Jaeger et al. 2007, Poché et al. 1987), Indiában (Mukherjee et al. 2004) és Izraelben (Macdonald 1979) végzett vizsgálatokban viszont az ízeltlábúak (ebben az esetben bogarak és rákok) ritkább előfordulását tapasztalták. Százlábúak, galacsinhajtók, futóbogarak, díszbogarak, tücskök, sáskák és pókok gyakori előfordulását mutatták ki Tanzániában végzett sakáltáplálék vizsgálatban (Lamprecht 1978). Galacsinhajtó bogarak és lárváik, lepkék, szöcskék, tücskök gyakori fogyasztását említette Lawick és Lawick-Goodall (1970). Megfigyelték, amint a sakálok a repülő rovarokat a levegőbe ugorva kapták el. Európában, a Görögországi vizsgálatok a gerinctelen állatoknak különösen a kölyöknevelési időszakban tapasztalt gyakori előfordulását, de alacsony mennyiségi részesedését jelzik (Giannatos et al. 2010, saját vizsgálatok). Leggyakoribb rovartáplálékot az egyenesszárnyúak (főként sáskák) jelentették, mellettük a sakálok gyakran fogyasztottak bogarakat, pl. galacsinhajtókat, cserebogarakat és futóbogarakat, ritkábban szitakötőket, hártyásszámyúakat, ritkán recésszámyúakat és kérészeket, továbbá tarisznyarákokat, kagylókat és tengeri sünöket is. Hazai mezőgaz
