Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
5. Fajok táplálkozási sajátosságai - 5.4. Eurázsiai borz
124 Natura Somogyiensis Fonó és a Kétújfalu körzetében élő borzok étrendje, hogy a felsoroltakon kívüli egyéb táplálékféleségek szerepe alárendelt volt. A borz opportunista fajként, gazdag kisemlős- és növényforrások (kukorica, árokpartokon vadon termő gyümölcsök) mellett madarakat és egyéb gerinceseket ritkán és kis mennyiségi arányban fogyaszt. A kimutatott madártojás fogyasztás feltehetően alul reprezentálja a tényleges fogyasztást, a ritka előfordulás azonban mégis azt jelzi, hogy a borz ezeken a területeken feltehetősen nem volt számottevő madárfészek predátor. Háziállat fogyasztást a fonói területen nem, és Kétújfalu körzetében is csak nagyon ritka esetben mutattunk ki. A Kétújfalu körzetében élő borz táplálékmintázata eltért a Fonó körzetében tapasztalttól, és a nagyarányú kisemlős fogyasztás miatt részben eltért a Goszczynski et al. (2000) által leírt földrajzi szélességtől függő általános táplálékmintázattól is. A kapott eredmények alapvetően az Európa északabbi területein élő borzok táplálék-összetételéhez mutattak nagyobb hasonlóságot. A vizsgált gyomrok többsége alföldi, vagy dombvidéki mezőgazdasági művelés alatt álló területekről származott. A gyomortartalom vizsgálatunkban kapott táplálékmintázat, ellentétben Európa más területein tapasztaltakkal (pl. Kruuk 1989, Pigozzi 1988 és 1991, Goszczynski et al. 2000) azt mutatta, hogy a borz elsődlegesen fontos táplálékai a kisemlősök. Ezek mellett a növények és a földigiliszták szerepe is alárendelt volt. Kivételt az őszi időszak jelentett, mert akkor a növény táplálék szerepe jelentősnek bizonyult. Egyéb táplálék típusok ritkán szerepeltek az étrendben. A gyomrok elemzésével kapott táplálékmintázat leginkább a Kétújfalu körzetében vizsgált borzhoz, valamint Európa északabbi területein élőkéhez (Goszczynski et al. 2000) állt közelebb. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben, erdőkkel övezett tavak mentén élő borz táplálékmintázata eltért a mezőgazdasági művelés alatt álló területeken tapasztaltaktól. A téli táplálékban a földigiliszták töltöttek be elsődlegesen fontos szerepet, de a kétéltűek fogyasztási aránya ekkor is megközelítette a földigilisztákét. Tavasztól őszig meghatározó szerepük a kétéltűeknek volt. A növények fogyasztási aránya kisebb volt, mint a hazai mezőgazdasági művelés alatt álló területeken. A téli-tavaszi időszakban kimutatott jelentős kukoricafogyasztás vadetetők, szórók használatához kötődik, tekintettel arra, hogy az ismert borzkotorékhoz a legközelebbi mezőgazdasági művelés alatt álló területek 1,5-2,0 km-re, a legközelebbi lakott területek 4-5 km-re helyezkedtek el. Ezzel függhet össze, hogy a mintákban az agrárterületekhez, vagy az emberi környezethez kötődő zsákmányállat fajokat (pl. mezei pockot, háziállatot) nagyon ritkán mutattuk ki. Akisemlősök szerepe, a bőséges készletük ellenére is alárendelt volt. Ennek a hátterében a speciális élőhelyi feltételek és a borz táplálékszerzési sajátosságai állhatnak. Nevezetesen a borz táplálékspektruma bár ezen a területen is széles volt, de aktuálisan a táplálékforrásoknak csak azt a szűk sávját hasznosította, amely számára a legkönnyebben hozzáférhető volt. Télen a vizes élőhelyeket övező erdőben könnyen hozzáférhetett a földigilisztákhoz és a tavak mentén telelő kétéltűekhez is. A békák szaporodási időszakában azután a borz még nagyobb mértékben fogyasztott kétéltűeket. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben élő borzok táplálék-összetétele szintén az Európa északabbi területein élő borzokéhoz (Goszczynski et al. 2000) mutatott nagyobb hasonlóságot. Összességében, többféle élőhelyre kiterjedő hullaték, valamint gyomortartalom vizsgálatok alapján leírtuk a hazai borzok táplálékmintázatát. Tapasztalatunk szerint, habár a borz egész évben sokféle táplálékforrást elérhet talaj szinten, és táplálékspektruma kifejezetten széles is (összesen 63 különböző állat és 21 növény taxont mutattunk ki), a táplálkozási niche-e mégis mindegyik vizsgált területen szűk volt. Ez azt jelzi, hogy a kínálatból csak a számára éppen legkönnyebben elérhető egy-két fajt/taxont, a specialista ragadozó fajokra jellemző módon használja ki. A kapott eredményeink összhangban állnak Kruuk (1989) hipotézisével, amely szerint a borz táplálékspecialista faj.
