Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
5. Fajok táplálkozási sajátosságai - 5.3. Szürke farkas
116 Natura Somogyiensis A vizsgálatunkban, a farkas háziállat fogyasztása alkalmi jellegű volt, amihez hozzájárult ennek a táplálék típusnak a mérsékelt hozzáférhetősége. Bár a farkasok rendszeresen látogatták azt a legelőt, ahol a nemzeti park lóállománya legelt, nem fordult elő, hogy a farkasok a lovakat megtámadták volna. Szarvasmarhát csak őszi hullaték mintában találtunk, de az egyértelműen dögevésből származott (B%: 5,9%). Az általunk tapasztalt háziállat fogyasztás alacsonyabb volt, mint amit más közép-európai (Smietana és Klimek 1993, Gúla 2008) és lényegesen alacsonyabb, mint amit a dél-európai vizsgálatokban tapasztaltak, ahol a külterjes állattartás elterjedt, és a farkas jelentősen függ (nagyvad híján) a legelő háziállat állománytól, mint táplálékforrástól (Salvador és Abad 1987, Iliopoulos et al. 2009). A többi állatfajra irányuló predáció jelentéktelen volt (42. melléklet), hasonlóan más Közép-Európai vizsgálatokhoz (Lesniewicz és Perzanowski 1989, J^drzejewski et al. 1992, Smietana és Klimek 1993, Okarma 1995, Ansorge et al. 2006). A vizsgált területen a mezei nyúl kis sűrűségben volt jelen, ezért nem tapasztaltunk nyúlfélékre irányuló predációt, míg Európa tőlünk északabbi (G ade-Jorgensen és Stagegaard 2000), és mediterrán területein (Salvador és Abad 1987) a nyúlfélék időszakosan ugyan, de a farkas legjelentősebb táplálékai is lehetnek. A növényfogyasztás nálunk nem volt számottevő, de a táplálékban előfordult szilva, körte, kökény, tölgymakk, fűfélék, pontosabban nem meghatározható magvak és fenyőtű is. Utóbbit alkalmilag, a földön fekvő prédára tapadva nyelhette le a farkas. A farkas, a mintaszámhoz képest a táplálékok viszonylag széles spektrumát hasznosította, összesen 10 különböző állat és 7 növényi táplálék taxont mutattunk ki a hullatékokból. A többféle táplálék elemet tartalmazó étrend ellenére a standardizált táplálkozási niche-e (Bsta) viszonylag szűk volt (tél: 0,20, tavasz: 0,17, ősz: 0,25), más tanulmányokhoz (Okarma 1995, J^drzejewska és J^drzejewski 1998) hasonlóan. A fogyasztott táplálék állatok többségét a nagy tömegű (>1000 g; 89,7%), a talaj szinten élő (99,0%), a nyílt és a fedett élőhelyeken egyaránt előforduló élőhely generalista (92,9%) és a vadon élő (89,9%) csoportokba soroltuk be (37. ábra). Élőhely Élőhely Emberi kömyeTömegkategória (g) zóna típus zethez kötődés 37. ábra: A farkas táplálék-összetétele a fogyasztott állatok tömege, jellemző élőhely zónája, élőhely típusa és emberi környezethez való kötődése alapján (átlag±SE)
