Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
5. Fajok táplálkozási sajátosságai - 5.2. Aranysakál
110 Natura Somogyiensis fogyasztási aránya (B%) 1% alatt maradt mindkét országban (41. melléklet). Gyűrüsférgeket egyik területen sem ettek a sakálok. A növényfogyasztás gyakorisága (E%) Izrael (41,5%), Görögország (39,0%), Magyarország (28,7%) sorrendben (X22=4230,95, P<0,001); míg biomassza összetétel (B%) számítás alapján Magyarország (39,0%), Izrael (18,0%) és Görögország (8,3%) sorrendjében csökkent (32. ábra). Magyarországon a kökény, Izraelben az olajbogyó (3,8%), a füge (1,8%) és a szőlő (1,7%), valamint a napraforgó mag (5,4%), míg Görögországban a kökény és a kukorica volt a legfontosabb növényi táplálék, néhány ritkábban fogyasztott növény pl. szőlő, őszibarack, dinnye, szeder, makk és paprika mellett. A hullaték mintákból kimutatott táplálékféleségek száma Magyarországon 16 állat és 8 növény, Görögországban 28 állat és 12 növény, Izraelben 22 állat és 11 növény taxon volt. Emészthetetlen szervetlen anyagokat nem találtunk a magyarországi mintákban. A görögországi sakál hullatékokban nejlon fóliát (2 esetben), műanyag kefét (2), műanyaghálót (1), hungarocell golyót (1), uszadék fadarabot (2), ólomsörétet (2), míg az izraeli mintákban csokoládé papírt (1), alumínium fóliát (1), nejlon fóliát (3), szivacsgolyót (3), tojástartó tálca darabkát (1) mutattunk ki. A relatív előfordulási gyakoriság adatokon alapuló standardizált táplálkozási niche- szélesség a táplálékspektrum változatosságát követte, értéke legnagyobb volt Görögországban, azután Izraelben és legalacsonyabb Magyarországon (Bsta, 0,48, 0,31 és 0,14, sorrendben), míg a biomassza számításon alapuló érték Magyarországon és Görögországban hasonlóan viszonylag alacsony volt és legalacsonyabb Izraelben (Bst„, 0,20, 0,19 és 0,10, sorrendben). e) Az arany sakál összegzett táplálékmintázata Általános étrend A hazai területeken, így Mike és Kétújfalu körzetében vizsgált sakálok biomassza számítás szerinti téli-tavaszi táplálék-összetétele nem tért el szignifikánsan (13 fő táplálék típus, páros t-próba, t12=l,20, P=0,254). Ugyanakkor, az előfordulási esetek alapján, a területek közötti különbség szignifikáns volt (Chi-négyzet próba, X2io =99,17, P<0,001). Összegezve, a hazai sakálok leggyakrabban (E%) kisemlősökkel (62,9%) táplálkoztak (33. ábra). Lényegesen kisebb gyakorisággal ezt követték a növények (14,6%), majd a w ■a Q. H 80 70 60 50 40 30 20 10 0 _ ..-,ÉO 1 z ti) ca *Q 1 Is z s fi u. ez -O — bß .3 03 rs $ •O •?* :3 1 ^ K 'S 45 a ri i :p 'S C N ;-J '*—< a > *0 Táplálék típus 33. ábra: Az aranysakál általános táplálékmintázata Magyarországon (átlag±SE) Megjegyzés: E% - százalékos relatív előfordulási gyakoriság, + -0,1% alatti érték, hullaték vizsgálati adatok alapján.
