Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
5. Fajok táplálkozási sajátosságai - 5.2. Aranysakál
108 Natura Somogyiensis P=0,831). Ez abban mutatkozott meg, hogy bár a sakál gyakran fogyasztott növényeket (33,8%) és gerincteleneket (32,2%, főként rezes cserebogarat), ezen táplálék típusok fogyasztott biomassza részesedése kicsi volt. A háziállatok esetében pedig fordított a helyzet. A biomassza számítás szerint a Görögországban gyűjtött mintákban két táplálék típus, a háziállat (35,8%) és a madár (35,6%) részesedése volt meghatározó (31. ábra, 40. melléklet). A háziállatok között elsődleges a kecske volt (40. melléklet), melyet a sakálszülők és a segítők főként dögként szedhettek össze. Kecskegida fogyasztás legalább egy esetben előfordult (a hullatékban talált apró csülkök alapján), azonban a fogyasztási eset körülményei ismeretlenek, ugyanis nem voltak dögeltakarító rovarok, vagy lárvák a kérdéses hullatékban. A területen a sakál a legelő háziállat állományt (juh, kecske) nem veszélyezteti, a pásztorok nem is üldözik. Ezt a sakálok területen való rendszeres mozgása, nappali aktivitása is jól jelezte. A valószínűleg lőtt kutyán és macskán kívül sakál maradványok is előfordultak a hullatékokban. Tehát ahogy az elszemtelenedett kóbor kutyákra, úgy a sakálokra is rálőnek időnként a helybeliek. A madártáplálékban főként közepes testméretű madarak szerepeltek (40. melléklet), melyek a környező mocsárvidéken fészkelnek, illetve azt vonuláskor pihenő és táplálkozó területként használják. A nagyarányú háziállat fogyasztás miatt a vizsgált területen élő sakál táplálékának zömét (B%: 82,2%) nagy testtömegű (>300 g) táplálékállatok alkották. Ugyanakkor gyakorisági adatok alapján, a 100 g-nál kisebb tömegű, akár a kölykök által is elejthető állatok fogyasztása volt a jellemző (E%: 59,8%). Az elfogyasztott táplálék számított biomassza részesedése (B%) alapján, a tápláléknak kevesebb, mint egyharmadát tette ki az összes többi táplálékféleség (40. melléklet), így növények, csülkös vadfajok, kisemlősök, mezei nyúl, ragadozó emlősök, egyéb gerincesek és gerinctelenek. A növényi táplálékban főként füfélék, és egyéb, a kotorék közelében megtalálható növényi részek (pl. gumók), és kis részben gyümölcsök (pl. szeder, málna, dinnye, alma), magvak (pl. kukorica) és paprika fordultak elő. A nagyvad fajok közül a mocsárvidéken gyakori vaddisznó (főként dögből történő) fogyasztása volt számottevő, a szarvasféléké pedig alacsony. A kisemlősök táplálkozásban betöltött szerepe alárendelt volt. A kisemlős táplálékban főként rágcsálók így vízipocok, vándorpatkány, erdeiegerek, pelék, és ritkán rovarevők fordultak elő. A sakál egy alkalommal fogyasztott tőle kisebb méretű ragadozó emlőst (menyétet) és feltehetően dögként fogyaszthatott sakált. A sakál kölykök táplálékában előfordultak siklók, gyíkok, teknősök és békák, továbbá, feltehetően partra sodródott halak. Gyakran ettek gerincteleneket, így tarisznyarákokat, kagylókat és tengeri sünöket, amelyeket a kotoréktól néhány tíz méterre, az árapályzónában maguk is megkereshettek. Ezek meny- nyiségi aránya az összesített táplálékban kicsi volt. A kölyök sakálok tápláléka nagyon változatosnak bizonyult, a 95 db hullaték mintában összesen 37 különböző állat és 20 növényi táplálék taxont azonosítottunk. Az étrend legnagyobb arányban talajszinten élő állatokat tartalmazott (B%: 60,4%), de a vízi és vízhez kötődő táplálékállatok jelenléte is jelentős volt (34,5%). A talajszinten mozgó sakál bokrokon és fákon élő állatokat ritkán (5,1%) ejtett zsákmányul. A táplálék főként vadon élő állatfajokból állt (B%: 51,5%), bár az emberi környezethez kötődő fajok fogyasztása is jelentős volt (38,2%). A fennmaradó részt élőhely generalista fajok alkották. A hullaték mintákban esetenként szemétből, vagy tengeri uszadékból származó emészthetetlen anyagok fordultak elő, így pl. nejlon (4 eset), műanyag kefe (3), gumi darabka (1), alumínium fólia (6), uszadék fadarabka (4), papír (4) és kavics (1).
