Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
5. Fajok táplálkozási sajátosságai - 5.2. Aranysakál
104 Natura Somogyiensis niche-e, az egyes területeken viszonylag széles volt. Nem egy-két, hanem sok - sőt, a vizsgált hazai fajok közül (a borzzal együtt) a legváltozatosabb - táplálékforrásokat hasznosíthatja. Táplálkozási viselkedése abban a tekintetben területtől függetlenül hasonló, hogy sokféle táplálék típuson él. A táplálékspektruma is kifejezetten széles, a róka összegzett táplálék listáján 108 különböző állat és 23 növényi táplálék taxont mutattunk ki. Ráadásul a fő táplálék típusok alapján, az évszaktól és területtől függő táplálkozási niche-szélességek különbségei sem jelentősek. Mindezek a táplálék generalista fajokra jellemző tulajdonságok. Táplálék-összetétele, a kisemlős dominancia mellett, az egyes élőhely típusok között, valamint évszakonként is nagymértékben eltérő. Általánosságban jellemző, hogy legfontosabb és egyben preferált zsákmánya mező- gazdasági művelés alatt álló területeken a gazdasági kárt okozó mezei pocok, az erdei területeken pedig általában az erdei pocok. Ezek mellett az élőhely generalista erdeiegér fajokat fogyasztja még nagyarányban. Másodlagosan fontos táplálékai jellemzően a növények. A növényi táplálék rövid időre akár elsődlegessé is válhat a róka számára, amit például Kétújfalu körzetében tapasztaltunk. Egyes apróvadban gazdag területeken róka gyomortartalmakból kimutattuk a mezei nyúl, vagy a fácán időszakos kiugróan nagyarányú, a kisemlősöket is megelőző fogyasztását is. A vizsgált többi, nem tipikusan apróvadas jellegű mezőgazdasági és erdei területeken az apróvadnak a róka táplálkozásában betöltött szerepe alárendelt volt. A róka alárendelt, vagy csak időszakosan jelentős további táplálékai lehetnek a nagyvad tetemek, a háziállatok, az ízeltlábúak, a földigiliszták, a hüllők, a kétéltűek, a hulladékok. A táplálékszerzésének rugalmasságát jól szemlélteti, hogy a kisemlősök állományának hosszú tél miatti összeomlásakor a dögfogyasztás mellett a növényi táplálék (vadon termő gyümölcsök és szórókról kukorica) nagyarányú fogyasztásával képes átvészelni a számára nehezebb időszakot. A róka étrendjében időszakosan, főként télen és kora tavasszal megjelenő nagyvadfogyasztás azt is jelzi, hogy a róka a dögeltakarítással fontos („szanitéc”) szerepet tölt be. A dögeltakarító szerep természetesen a kisebb méretű állatokra (pl. vadászatok után az apróvad, elgázolt állatok), a háziállat és a nagyvad tetemekre és maradványokra egyaránt érvényes. Tapasztalataink, a táplálkozás oldaláról magyarázatul szolgálhatnak a róka táplálkozási és élőhelyek iránti generalizmusára, gyors térhódításra való képességére. A vörös róka táplálkozási szokásairól további részletek a fajok összehasonlító táplálkozásvizsgálata című fejezetben találhatók. 5.2. Aranysakál a) Táplálékmintázat a sakál hazai elterjedésének peremterületén Mike-Csököly körzetében, a sakál korábbi elterjedésének peremterületén, különböző élőhely típusokkal mozaikosan tagolt dombvidéki területen a sakál téli és kora tavaszi táplálékában kisemlősök domináltak (E%: 43,1%, B%: 55,3, 38. melléklet, 28. ábra). A kisemlősök közül a pocok fajok (mezei pocok és erdei pocok) voltak a jelentősebbek. A különböző egérfajok alárendelt szerepet játszottak a táplálkozásban. A mezei nyúl fogyasztási aránya is kismértékű volt (E%: 2,0%, B%: 0,3%). A nagyvadfajok táplálkozási szerepe viszont jelentős volt ebben az időszakban (E%: 23,5%, B%: 41,1%, 28. ábra). A nagyvad fajok között gyakoriság alapján a szarvasfélék (gímszarvas, dámszarvas és őz), biomassza számítás szerint a vaddisznó volt a jelentősebb. A kisebb ragadozók közül egy hullaték mintában nyestet mutattuk ki. Ezen a területen a sakál háziálla-
