Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): A Mecsek és környéke fürkészlégy faunája - Natura Somogyiensis 20. (Kaposvár, 2011)
A fürkészlegyek rövid jellemzése
8 NATURA SOMOGYIENSIS lábatlan és fejetlen nyű. A gazdaállat pusztulása után többnyire elhagyja annak testét és különböző helyeken, gyakran a talajban alakul bábbá. Bábjuk ún. tonnabáb. A bábállapot időtartama nagyon változó, többnyire csupán egy-két hét, de a bábként áttelelő fajoké 9-10 hónap is lehet. A fürkészlégy imágók különböző növények édes nedveivel, nektárral táplálkoznak, de a zengőlegyekhez hasonlóan kedvelik a levéltetvek által kiválasztott mézharmatot is. Előszeretettel látogatják az ernyős virágzatú növényeket. Virágport azonban valószínűleg nem fogyasztanak. A fürkészlegyek szaporodásbiológiája a gazdaállat parazitálásának széles skáláját mutatja. A témára részletesebben nem térünk ki. Ebből a szempontból alapvetően két főcsoportjukat különböztetjük meg: 1. A fajok többsége a gazdára tojást rakók főcsoportjába tartozik. Ezek nősténye viszonylag kevés (100-200) tojást érlel. A gazda fertőzése rendkívül változatos módon megy végbe. A lepkehernyók, és a levéldarázs álhernyók esetében a fürkészlégy a tojásait a gazda testfelületére ragasztja vagy a bőrét átszúrva a test belsejébe juttatja. Az ide tartozó fajok egy részére jellemző az erősen meghosszabbodott, illetve jelentősen kinyújtható tojócső. A bogarak, és a poloskák fertőzésekor a légy a tojásait tojócsövével többnyire a gazda szárnya alá csúsztatja. ( Blondelia, Compsilura, Exorista, Parasetigena). A gazdára való tojásrakás azzal a veszéllyel jár, hogy a gazda vedlése során megszabadul tőle mielőtt a lárva kibújhatott volna belőle. Az ide tartozó fürkészlegyeknek több típusát különbözetik meg: 2. A második főcsoportba tartozó fürkészlegyek nőstényei a kibújásra kész lárvát tartalmazó tojásaikat a gazda közelébe rakják le. Tojócsövük rövid és csak kevésbé mozgékony. A fertőzés ez esetben úgy történik, hogy a fürkészlégy lárva aktív mozgással megkeresi a gazdát, vagy véletlenül érintkezik vele, illetve más fajoknál a táplálékkal jut a gazda szervezetébe. Mivel ennél a fertőzési módnál a Tachinidae lárvák nagy része nem ér célba és elpusztul, az egy nőstény által termelt tojások száma általában magas, elérheti a négyezret is. A gazdán kívüli tojásrakás előnye, hogy a fajok egy része számára lehetővé teszi éjszaka aktív vagy rejtve élő gazdák parazitálását is. A fürkészlégy lárva a gazda szervezetébe jutva kezdi el élősködő életmódját. A fiatal lárva eleinte gyakran csupán a gazda testnedveivel táplálkozik, és csak később vándorol a szövetekbe. A gazda a parazitálást csak nagyon ritkán éli túl, a fürkészlégy lárva legtöbbször a pusztulását okozza. Egy gazdában az esetek zömében csupán egyetlen parazitoid fejlődik. Megtörténik azonban, hogy több parazita kerül a gazdába, mint amennyi eljuthat az érettség állapotáig. Ilyenkor túlparazitáltság (szuperparazitizmus) jön létre és a parazitoidok között táplálkozási konkurencia alakul ki. Ugyancsak ilyen eset áll fenn, ha két különböző fajhoz tartozó parazitoid jut egy gazdába. Ilyenkor multiparazitizmusról beszélünk, mely természetesen előfordul fürkészlégy és fürkészdarázs paraziták között is. A sikeres parazitálás feltétele, hogy a fürkészlégy lárva élettanilag megfelelően alkalmazkodjon a gazdához. Ezért minden Tachinidae fajnak van egy bizonyos gazdaköre, amit parazitálni képes. Ezt alapvetően három tényező határozza meg: 1. A térbeli és az időbeli találkozás. Csak olyan gazdák parazitálása lehetséges, melyek ugyanabban a biotópban élnek és a fürkészlégy rajzási ideje alatt parazitáiható állapotban (pl. idősebb hernyóstádiumban) vannak. 2. A parazita fiziológiai alkalmazkodása a gazda szervezetéhez. 3. A peterakásnál a gazda ösztönös kiválasztása.
