Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok VI. - Natura Somogyiensis 19. (Kaposvár, 2010)

SOMOGYI Z. & JUHÁSZ M.: Illír bükkös (Vicio oroboidi-Fagetum) erdőtársulás részletes cönológiai vizsgálata

26 NATURA SOMOGYIENSIS Anyag és módszer Részletes terepbejárás során választottuk ki a vizsgálandó állomány tipikus foltjait, a mintaterületek kijelölése 2009. márciusban történt. Öt állandó kvadrátot jelöltünk ki, középkorú illetve idősnek mondható zárt bükkösben (1. ábra). Festéssel jelöltük a mintaterületek határait, sarkpontjaikat EOV koordinátákkal rögzítettük. A kvadrátok méretét a társulásra jellemző minimiareálnak megfelelően 40x40 méterben állapítottuk meg. A felmérést a Braun-Blanquet-féle vegetációfelvételezés módszerével végeztük (BRAUNBLANQUET 1928, 1949). A kijelölés évében, tehát a 2009. évi vegetációs időszak folyamán négyszer felvételeztük a mintaterületeket (SOMOGYI 2009). A borítási értékek százalékban kerültek megállapításra. A fajok megnevezését SIMON (1992) szerint adjuk meg. A cönológiai tabellák összeállításához és kiértékeléséhez a Microsoft EXCEL programot használtuk. A társulás jellemzéséhez elemeztük a fajok flóraelem, életforma, cönológiai karakter (Soó 1964-1980, HORVÁTH et al. 1995) és szociális magatartástípusok (BORHIDI 1993, 1995) szerinti megoszlását. A származtatott adatok esetében egyes fajok jelenléte-hiánya alapján (csoportrészesedés szerint) és a fajok borításával súlyozva (csoporttömeg szerint) is elvégeztük a számításokat. Tekintettel arra, hogy a lombkorona- és cserjeszint fajösszetétele és borítása jelentős mértékben emberi hatásra alakult, az elemzésekbe csak az aljnövényzetre vonatkozó adatokat vontuk be. Eredmények A vizsgált bükkösök lombkoronaszintjében uralkodó a Fagus sylvatica, hozzá nagyobb mennyiségben Tilia tomentosa elegyedik. Szálanként jelen van a Carpinus betulus, Quercus petraea, Quercus cerris, előfordul az Acer platanoides. Az őshonos fafajok mellett a társulás középkorú állományaiban előfordul a Quercus rubra, amely idegenhonos fafaj (1. és 2. táblázat). A cserjeszint általában gyér, de idősebb (nyíltabb) állományokban a borítása már jelentősebb. Mindösszesen három valódi cserjefaj található: Ligustrum vulgare, Cornus mas, Staphylea pinnata. A cserjeszintet főként a két uralkodó fafaj, a Fagus sylvatica és a Tilia tomentosa csemetéi alkotják. Gyepszintben a Car ex pilosa uralkodik, de idősebb zárt állományokban nem alkot sürü aljnövényzetet. Ilyen idősebb állományokban előfordul a nudumhoz közeli állapot is. Konstans fajok az Asarum europaeum, Carex sylvatica, Dentaria bulbifera, Euphorbia amygdaloides, Galium odoratum, Viola reichenbachiana. Az aljnövényzetben számos védett növényfaj előfordul, mint a Galanthus nivalis, Cephalanthera longifolia, Aremonia agrimonioides, Ruscus hypoglossum, Neottia nidus-avis, Lathyrus venetus, Ruscus aculeatus, Listera ovata. A fajok cönológiai karakterét elemezve megállapítható, hogy a társulást a Fagetalia fajok uralják, részesedésük összesen 40,35% (2. ábra, 3. táblázat). Második legnagyobb részesedéssel a Querco-Fagetea fajai szerepelnek (24,56%). Fontos kiemelni a PrimuloFagenion (nyugat-balkáni szubmontán bükkösök) fajának, a Lathyrus venetus fajnak a jelenlétét. Az Aremonio-Fagion (illír mezofil lomberdők) faja az Aremonia agrimonioides és a Ruscus hypoglossum. Több indifferens faj is jelen van, ezek az alábbiak: Brachypodium sylvaticum, Lamium maculatum, Alliaria petiolata, Ajuga reptans, Glechoma hederacea, Galium aparine. A flóraelem spektrum alapján a fajok közel fele (47,27%) európai vagy eurázsiai flóraelem (3. ábra, 4. táblázat). Igen jelentős az atlanti-szubmediterrán elterjedésü növé-