Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok VI. - Natura Somogyiensis 19. (Kaposvár, 2010)
KOVÁCS GY., NAGY Á. & WINKLER D.: Waterfowl population survey of the Marcali reservoir (2007-2008)
276 NATURA SOMOGYIENSIS Anyag és módszer A vizsgált terület A Kis-Balaton és a Nagyberek egyaránt országos jelentőségű természetvédelmi terület, egyben nemzetközi jelentőségű (ramsari) vizes élőhely, mindkettő a Balatonfelvidéki Nemzeti Park része. Ezek az élőhelyek másfél évszázaddal korábban még a Balaton szerves részei voltak, majd a tó 19. századi vízszintszabályozása (vízszintcsökkentés), illetve a vízrendezések hatására jelentős mértékben átalakultak. Az 1980-as évektől kezdődött a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer kiépítése, melynek elsődleges célja a vízminőség-védelem volt, ugyanakkor a beruházás egy sikeres élőhely-rekonstrukció is lett egyben. A Kis-Balaton két részre tagolódik. Az első ütemtervben megépült Hídvégi-tó (21 km 2) víztározó jellegű, míg a második, a keleti részen található Fenéki-tó (54 km 2) kisebb-nagyobb szabad vízfelületekkel tagolt nagy kiterjedésű nádasos vizes élőhely. A Kis-Balaton és gazdag élővilága közismert, ellenben a Nagyberekről keveset tudunk. A területet a 20. században mezőgazdasági művelés alá vonták, csupán egy-két kisebb, mélyebb fekvésű helyen maradtak meg természetközeli élőhelyfoltok. A Fehérvíz, a Nekota és a Martinos nevű részeken az időjárástól függően időszakos vízállások voltak. A 2004-ben kezdet élőhely-rekonstrukció során az említett helyeket (kb. 4 km 2-en) elárasztották, így rendkívül értékes vízimadár-állomány alakult ki, melyek között védett és fokozottan védett fajok is találhatóak. A kárókatonák a Kis-Balatonon korábban fehér fűzeken ( Salix alba) költöttek, de idővel a fák kipusztultak. Manapság a fészkek alacsonyan (max. 0,5 m) rekettye tűzön (Salix cinerea), kidőlt fák ágain, tuskókon, nádcsomókon vagy a földön találhatók. A Nagyberekben, a Fehérvízen fehér füzeken költenek, 1-12 m magasságig. A terepi felmérés A terepi munka során a nemzeti park munkatársaival a Kis-Balaton Fenéki-tó részén 2005.04.19-én 41 fészekből 144 db tojást, a Nagyberekben a Fehérvízen 2009.04.21-én 11 fészekből 29 tojást gyűjtöttük. A Kis-Balatonon vizsgált valamennyi fészekben kotlottak a madarak, ellenben a Nagyberekben voltak már részben és teljes egészében kikelt fiókás fészkek. Az adatok kiértékelése Jelen dolgozatban a fészekalj nagyság, a tojásméretek, a tojásindex: Hossz / Szélesség, a térfogat: V=0,51 x Hossz x Szélesség 2 (HOYT 1979), a tömeg (csak a Kis-Balaton esetén), illetve ezek területek szerinti összehasonlításának eredményeit közöljük. A hossz- (mm) és tömegmérést (g) egytizedes (0,1) pontossággal végeztük el. A statisztikai feldolgozáshoz a PAST programot ( HAMMER et al. 2001) alkalmaztuk. Az átlagokat a standard hiba (±SE) értékekeivel adjuk meg, az összehasonlító elemzésekhez t-próbát és egyváltozós varianciaanalízist (one-way ANOVA) használtunk.
