Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok VI. - Natura Somogyiensis 19. (Kaposvár, 2010)

SÁFIÁN Sz.: Kercaszomor (Őrség) nappali lepkéi (Lepidoptera: Papilionidea és Hesperioidea)

252 NATURA SOMOGYIENSIS Anyag és módszer A vizsgálati terület Vas megyében, az Őrség területén található, Kercaszomor községhatárban, a Kerca-patak mentén. Nyugatról a magyar-szlovén országhatár, keletről a Bajánsenyét-Magyarszombatfával összekötő közút határolja, míg északon és délen a határokat a zárt erdőterületek szegélye szabja meg. A vizsgálati területet az következő UTM (2,5x2,5 km) négyzetek érintik: XM08B3 déli kétharmad része és az XM08B4 északi egyharmada. A külterületek nagyobb része és a belterületek egy kisebb hányada az Őrségi Nemzeti Park területén fekszik (1. ábra). A terület élőhelyeit tekintve igen diverz; a patakvölgy kékperjés láprétjeitől a félszáraz dombtetői rétekig, illetve a bokorfüzesektől, az égerligeteken, szegélycserjéseken keresztül a mészkerülő bükkösökig sokféle élőhelytípus megtalálható. A vizsgálati terület keleti felében a belterülettől (falutól) északra nagyrészt szántóként müveit területek találhatók. A nappali lepkék tekintetében a legfontosabb élőhelyek a gyepekhez kötődnek, kiemelkedő jelentőséggel bírnak a nedves kaszálórétek, amelyekben a különböző növény-asszociációk mellett is közös tulajdonságuk, hogy megtalálható rajtuk az őszi vérfü (Sanguisorba officinalis), egyes gyeptípusokban pedig igen magas abundanciát is elérhet (2. ábra). A kiszáradó láprétek kékperjés asszociációihoz több védett nappali lepke is kötődik, mivel ilyen gyepekben tenyészik tömegesen az ördöharaptafü (Succisa pratensis) (3. ábra), amely a lápi tarkalepke (Euphydryas aurinia) hernyójának tápnövénye, és a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), amire pedig a szürkés hangyaboglárka (Maculinea alcon) nőstényei petéznek. Szintén fontosak, a délies kitettségü félszáraz gyepek, amelyeket több, szárazabb élőhelytípust jelző lágyszárúfaj is jellemez. Ilyen rétekben százas nagyságrendben nyílhat az agárkosbor (Orchis morio), illetve gyakran előfordul bennük a védett nagy pacsirtafü (Polygala major) és a hegyi kakukkfű (Thymus pulegioides). A szárazabb rétek szegélyeire jellemző a csarab (Calluna vulgaris) és a gombos zanót (Cytisus supinus) előfordulása, illetve a kökényes-galagonyás erdőszegélyek, amelyek szintén fontos nappali lepke élőhelyek, elsősorban a különböző cserjéken fejlődő fajok (Aporia crataegi, Callophrys rubi, Satyrium spp. stb.) miatt. Az erdőállományok közül jelentős a mészkerülő bükkösök és a gyertyános tölgyesek aránya, ezek szegélyeiben fontos elegyfajokat találunk (pl. rezgőnyár, nyír), amelyek nagy nymphalidák hernyóinak tápnövényei. Mivel a területnek botanikai-természetvédelmi szempontból is különleges jelentősége van, a Kercaszomorhoz tartozó rétek tájtörténeti leírása, részletes botanikai térképezése és a védett növényeinek pontos elterjedése külön közleményekben is ismertetésre kerültek (TÓTH 2004, TÓTH & SZURDOKI 2004). Az adatgyűjtés elsősorban az általánosan használatos hálós egyeléssel, illetve a lepkék szabadban történő megfigyelésével történt. Ezt egészítette ki az egyes fajoknál igen hatékonyan végezhető petekeresés (pl. Maculinea alcon). A fajok állományával kapcsolatos információk, ha nincsenek külön megjelölve, a vizsgálati területre vonatkoznak. A rendszer- és nevezéktan VARGA et al. (2010) munkáját követik. Hesperiidae Erynnis tages (Linnaeus, 1758) környékén is gyakori faj. Eredmények Magyarországon általánosan elterjedt, Kercaszomor