Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok VI. - Natura Somogyiensis 19. (Kaposvár, 2010)
SOMOGYI Z.: Zselici bükkös erdőtársulás időbeli változásának összehasonlító cönológiai vizsgálata
SOMOGYI Z.: ZSELICI BÜKKÖS ERDÖTÁRSULÁS 21 résemben is jelen vannak. Fontos megemlíteni a Borhidi által feljegyzett alpin-balkáni elterjedésű zalai bükkönyt ( Vicia oroboides), amely saját felvételeimben nem fordul elő. A fajok életforma kategóriák szerinti százalékos megoszlását tekintve lényeges különbség, hogy Borhidi felvételeiben nincsenek jelen egyéves, kétéves életformák szemben a saját felvételeimben található több mint hét százalékos részesedésükkel (3. táblázat; 4. ábra). A therophyta növények közül a ragadós galaj ( Galium apariné), a borostyánképü veronika ( Veronica hederifolia), a zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) szerepelnek a felvételeimben, a hemitherophyta fajok közül pedig a kányazsombor {Alliaria petiolata). További eltérés a fásszárúak magasabb részesedése felvételeim gyepszintjében, ez azonban egyértelműen a felvételezés eltérő szempontjával magyarázható. A szociális magatartástípusok megoszlását vizsgálva megállapítható, hogy a generalista és a kompetítor fajok aránya a társulásban alig mutat eltérést (4. táblázat, 5. ábra). Lényeges különbség azonban, hogy míg Borhidi a társulás természetességi értékét növelő specialista fajokból tizenhatot jegyzett fel, magam csak kilencet. Ötven évvel ezelőtti és mostani felvételekben is szereplő specialista fajok: májvirág (Hepatica nobilis), berki szellőrózsa {Anemone nemorosa), tarka lednek (Lathyrus venetus), galambvirág (Isopyrum thalictroides), lónyelvű csodabogyó ( Ruscus hypoglossum), kispárlófü (Aremonia agrimonioides). Saját felvételeimben elő nem forduló, csak Borhidi által feljegyzett specialista fajok: bókoló fogasír (Dentaria enneaphylla), farkasszőlő (Paris quadrifolia), szártalan kankalin (Primula vulgaris), édes kutyatej ( Euphorbia dulcis), délvidéki perjeszittyó {Luzula forsten), tavaszi lednek (Lathyrus vernus), zalai bükköny (Vicia oroboides), farkasboroszlán ( Daphne mezereum), hegyi veronika ( Veronica montana), vicsorgó (Lathraea squamaria). Saját felvételeimben meglévő, Borhidi által fel nem jegyzett specialisták: mogyorós hólyagfa (Staphylea pinnata), hóvirág {Galanthus nivalis), békakonty (Listera ovata). Ennél is szembetűnőbb azonban a gyom- és a zavarástürő fajok jelenlét-hiányának eltérése. Amíg saját felvételeimben három honos gyomfaj is szerepel ( Veronica hederifolia, Anthriscus cerefolium, Galium aparine), addig Borhidi tabellájában egy sem. A zavarást tűrő fajok közül az ötven évvel ezelőtti felvételekben a gyömbérgyökér {Geum urbanum), az indás ínfű (Ajuga reptans), az erdei ebír (Dactylis polygama) és a borzas szeder (Rubus hirtus) található. Az általam szintén felmért Geum urbanum, Ajuga reptans, Rubus hirtus mellé saját felvételeimben a kerek repkény (Glechoma hederacea), a kányazsombor (.Alliaria petiolata) és a foltos árvacsalán (Lamium maculatum) is társul. Diszkusszió Az eredmények összehasonlításából kitűnik, hogy Borhidi ötven évvel ezelőtti felvételei kedvezőbb képet mutatnak a társulás állapotáról. Borhidi felvételeiben 11, míg nálam 9 (ma) védett faj található. Lényeges különbség mutatkozik a specialista fajok számában, míg az 1957-1960-ban végzett felmérésben 16 specialista faj szerepel, addig az aktuális felmérésben csak 9 van. Szembetűnő a gyomok és a zavarástűrő fajok mostani sokkal jelentősebb részvétele a társulásban. Az aktuális felvételekben 3 honos gyomnövény szerepel, az ötven évvel ezelőtti felmérésben nincs ilyen faj. Zavarástürő fajok száma a 2009-es felmérésben 6, míg 1957-1960-ben csak 4.
