Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok VI. - Natura Somogyiensis 19. (Kaposvár, 2010)

TANÁCS L., KÖRMÖCZI L. & ZAKAR E.: A Duna-Tisza közi homoki sztyepprétek vadméh-közösségének hosszú távú változásai

210 NATURA SOMOGYIENSIS 2.5 -2.5 1. ábra: Évszakos cönostátuszok változása a főkomponens térben (centrált PCA). A szelvény teljes vegetációjának állapotváltozása kilenc éves időtávon. A különböző évszakok állapotai elválnak egymástól, de változásuk trendje hasonló hosszú távú alakulását az 2. ábra mutatja. Szelvényünk növényzetére a 2-es és 3-as értékek dominanciája jellemző. Az 5-ös érték 1987-ben még elég magas volt a buckaközök mezofíl közösségének jóvoltából, mely jelentősen csökkent tíz év alatt, de utána kissé emelkedett. Az indikáció legtisztábban a két uralkodó típus, a 2-es és 3-as érték esetében mutatható meg. A szárazabb viszonyokat jelző 2-es érték - mely egyébként a leggyakoribb előfordulású - fokozatosan emelkedett a húsz év során, míg a 3-as érték fokozatos csökkenést mutatott. A két domináns indikátorérték ellentétes változása ily módon az élőhelyi viszonyok szárazabbá válását jelzi. A buckaközök kiszáradása hosszan tartó, lassú folyamat. Történeti és saját feljegyzések buckaközi lápi-lápréti növényzetről szólnak a múlt század első feléből és még az 1970-es évekből is. A szelvényünkben még az 1980-as évek közepéig előfordult a kékperje (Molinia hungarica), amit 1986-tól már nem tudtunk kimutatni. A közösségszerkezet-változást nem csak a W-értékben tapasztalható átrendeződéssel tudjuk kimutatni, hanem a vele elég erős kapcsolatban álló Raunkier-féle életforma típusok eloszlása is módosult, melyet a 3. ábrán mutatunk be. Míg az alárendelt életformák (M, Ch, G, TH) inkább csak kisebb változásokat mutatnak, addig a két uralkodó típus, az évelő lágyszárúak (H) és az egyévesek (Th) jelentősebb mértékben és egy irányban változtak. Az egyévesek aránya fokozatosan növekedett az évelő lágyszárúak rovására. Ha kisebb jelentőségűek is, de a cserjék és félcserjék aránya is csökkent ugyanebben az időszakban. Az életforma típusok arányeltolódása szintén a növényzet alapján kimutatható szárazódásról árulkodik, mert az egyéves növények többnyire jobban alkalmazkodtak a szélsőségesebb körülményekhez, a zavarásokhoz. Esetünkben más zavaró tényezővel nem kellett számolni, mivel a kísérleti terület már több mint harminc éve háborítatlan (a legelés ki van zárva, mezőgazdasági vagy erdőgazdasági tevékenység nem folyik), így csak az időjárási tényezők, illetve a (bármilyen okból) csökkenő talajvízkészlet lehet a zavarás.