Muskovits József - György Zoltán - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarország hangyadarazsai - Natura Somogyiensis 18. (Kaposvár, 2011)
Határozókulcsok
MAGYARORSZÁG HANGYADARAZSAI - VELVET ANTS OF HUNGARY (MUTILLIDAE) 11 Nagy elterjedésü palearktikus faj, amely a magasabb hegyvidékeken elég gyakori, főleg a Kárpátokban és az Alpokban. Magyarországon a ritka fajok közé tartozik, noha mind a nőstényeknek, mind a hímeknek több hazai lelőhelyét ismerjük (9. ábra), de egy-egy lelőhelyről általában csak kevés példány került elő. Meglepő módon az MTM gyűjteményében több olyan példány is van, amelyet az Alföld szikes területén gyűjtöttek. Poszméhek (Bombus-fajok) élősködője. A hímek előszeretettel ernyősvirágzatúakon (Apiaceae) találhatók. Ismert fogási időszak: IV. 28-VIII. 20. Elterjedés: Csaknem egész Európában megtalálható, egészen az Urál hegységig: Ausztria, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Lengyelország, Macedónia, Magyarország, Németország, Olaszország, Oroszország, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Törökország, Ukrajna, valamint Észak-Afrika és a Közel-Kelet Európai hangyadarázs Mutilla europaea LINNAEUS, 1758 5 (4) A láb szőrzete piszkosfehér, a toron és a fejen fekete szőrök vannak. A fej kissé szélesebb a tornál. A tor majdnem kétszer olyan hosszú, mint széles. A fejpajzs harántélén nincsenek dudorok. A rágó a csúcsa felé vörösbarna színű, háromfogú (87. ábra). Az 1. csápostoríz nagyjából kétszer olyan hosszú, mint a 2. A tor elülső része szélesebb, mint az áltorszelvény. A tor finoman pontozott, rozsdabarna, a test többi része fekete. Az 1-3. hátlemezek világos, széles szőrsáwal. Az 1. hátlemezen a sáv ép, a 2. és 3. hátlemezen lévő sávok középen szélesen megszakítottak. A fej és a tor sűrű, gyapjas, fekete szőrzettel. Nagyobb termetű faj (165. ábra). 11-14 mm. Nagy elteijedésü palearktikus faj, amely a magasabb hegyvidékeken eléggé gyakori. Magyarországon a nagyon ritka fajok közé tartozik. Sokáig csak Budapestről volt egy nagyon régen (több mint száz éve) gyűjtött példány az MTM gyűjteményében, de az elmúlt években újabb lelőhelyadatok megerősítették a hazai előfordulását (10. ábra). Jelenleg a nőstényeknek már négy hazai lelőhelyéről van tudomásunk, de hím Magyarországról még nem került elő. Ismert fogási időszak: VI. 8—VIII. 17. Elterjedés: Ausztria, Bulgária, Cseh Köztársaság, Franciaország, Magyarország, Németország, Olaszország, Oroszország, Románia, Spanyolország, Svájc, Szlovákia, Törökország, Ukrajna, valamint a Közép és a Közel-Kelet (Grúzia, Szíria) - Hegyi hangyadarázs Mutilla marginata BAER, 1848 6 (1) Szárnyasok, hímek. 7 (8) A csápostorízek rozsdavörösek. A fejpajzs felülete domború, elülső szélén két kis fogacskával. A rágó a csúcsán tompa háromfogú. A 7. hátlemezen nincs hosszanti él. A fej, a csáp, a fejpajzs, az előtör, a középtor és a hátpajzs rozsdavörös. A tor többi része sötét gesztenyebarna, a szárnypikkelyek barnásvörösek. A lábak gesztenyebarnák, a lábfejek sokkal világosabbak, a potroh sötét gesztenyebarna. A fej ritkás, barna, a tor felső részei ritkás sötét, a lábak, a tor oldalai és az utótor középső része ritkás, világos szőrökkel. A 1. hátlemez hátulsó szegélye fehéres színű szőrsáwal, a 2. és 3. hátlemezeken a szőrsáv középen félkör alakúan kivágott (de nem teljesen megszakított), a többi hátlemez hátulsó részén nincs szőrsáv. Nagytermetű faj. 10-15 mm. [Mutilla quinquemaculata CYRILLO, 1787] 8 (7) A csápostorízek feketék. 9 (10) A tor középső része rozsdavörös. A lábak szőrzete fekete.
