Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok V. - Natura Somogyiensis 17. (Kaposvár, 2010)

HORVÁTH, GY, WÁGNER E. & TÓTH, D.: A pirók erdeiegér (Apodemus agrarius) mozgásmintázata különböző növényzeti borítású élőhelyeken

336 NATURA SOMOGYIENSIS Diszkusszió A populációk térbeli mintázatára, valamint az egyedi mozgásminták kialakulására számos környezeti tényező hat, legyen szó akár forrásról, élő ellenségekről vagy különböző abiotikus hatásokról. E limitáló tényezők mindegyike térben leginkább heterogén módon helyezkedik el, így mozaikszerű mintázatot mutat (IMS 1995). Az állatok mozgási döntései a térbeli struktúrák viszonylatában függnek a lejátszódó életfolyamat jellegétől. Egy adott egyed bizonyos térbeli struktúrára adott válasza attól függ, hogy társat keres-e vagy táplálék után kutat (IMS 1995). Az állatpopulációk vizsgálatában sok tanulmány felhívta a figyelmet a diszperzió szerepére. Mozaikos környezetben az élőlények élőhelyfoltok közötti szétszóródása nagyban befolyásolja a foltokban lezajló populációdemográfiai folyamatokat, a stabilitását és a tényleges élőhely elfoglalást. Az élőhely elfoglalása és használata az élőhely felismerésének, a táplálkozási stratégiának és a szétterjedési folyamatoknak a következménye, amelyek a különböző fajoknál alapvetően más térbeli léptékben jelentkeznek (MORRIS 2003). A különböző életfolyamatok és a hozzájuk kapcsolódó mozgási viselkedések különböző térbeli skálákon valósulnak meg, annak függvényében, hogy az adott faj milyen mértékű választ ad a környezeti heterogenitásra („finom" (fme-grained) vagy „durva" (coarse grained) szemcsés válasz) (MORRIS 1987a, 1987b, 1992, 1995). Kis léptékekben az egyedek nem tudják felismerni az élőhelyek közötti határokat és nincs élőhely-választás. A táplálkozási és széterjedési lépték alapvetően különböző előnyökkel és élőhely-választási ráfordítással hozható kapcsolatba (MORRIS 1987b, 1992). A pirók erdeiegér tipikus élőhely generalista faj, számos különböző élőhelyi környezetben végzett tanulmány alapján fontos adatokkal rendelkezünk élőhely-választásáról és élőhely-használatáról (ANDRZEJEWSKI et al. 1978, ZEJDA 1967, CHELKOWSKA 1969, CHELKOWSKA et al. 1985). Koegzisztens fajok kompetíciós viszonyának elemzésében GLI WICZ (1981) expanzív fajként jellemezte a pirók erdeiegeret, amely az élőhelyi források változásaira gyors válaszokat képes adni. Kutatásaink során különböző vegetációborítású élőhelyeken (erdők, mozaikos tóparti élőhelyek, láprétek), két különböző időjárási időszakban, fogás-visszafogás adatok alapján vizsgáltuk a pirók erdeiegér mozgási mintázatát. Az egyedek diszperzióját jellemző három definiált paraméter értékei alapján null-hipotézisünket a szárazabb időjárású periódusban tudtuk bizonyítani, a különböző vegetációborítású területeken a pirók erdeiegér diszperziós dinamikája eltérő volt. A második időszakban nem kaptunk szignifikáns különbséget az egyes élőhelyek között. A migrációs index átlagértékeire az első periódusban nagyobb különbségeket kaptunk, míg a csapadékosabb időszakban az értékek teljesen kiegyenlítettek voltak. A szegélytől mért távolságok átlagos értékei és a visszafogott egyedek elmozdulási távolságai nem voltak magasak, annak ellenére, hogy külföldi tanulmányok leírták a faj nagyobb távú mozgásait is (pl.: LIRO & SZACKI 1987, LIRO & SZACKI 1994), bár ezekben a tanulmányokban a vizsgált élőhelyek többsége lineáris tájelem volt. Eredményeink azt mutatták, hogy a szegélyektől mért elmozdulási, valamint a visszafogott egyedek egymást követő mozgásvektorai által meghatározott távolságok erdei területen, a védett égerligetben voltak a legalacsonyabbak. Ez az eredmény a pirók erdeiegér szegélyterületek irányában mutató preferenciáját bizonyította, megerősítve a hazai és nemzetközi irodalomban is leírtakat (SZACKI & LIRO 1991, HORVÁTH et al. 1996, HORVÁTH & TRÓCSÁNYI 1998). CHELKOWSKA et al. (1985) tanulmány arra is rámutatott, hogy az egyes koegzisztens kisemlős fajok a területet különböző módon használják ki. Lehet, hogy nagyobb kiterjedésű, homogénebb területeket is el tudnak foglalni, amit a pirók erdeiegérre vonatkozó eredményeink a Kis-Balaton lápterületeinek elfoglalásában mutattak, vagy csak egyes élőhely foltokat használnak, amit a terület jellegzetességei, valamint az intra- és interspecifikus kölcsönhatások nagyban