Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok V. - Natura Somogyiensis 17. (Kaposvár, 2010)
JÓZAN, Zs.: Újabb fullánkos hártyásszárnyú (Hymenoptera, Aculeata) fajok Somogyból
254 NATURA SOMOGYIENSIS Svájcban már gyűjtötték. Magyarország faunájában való előfordulását az utóbbi években ismertettük (JÓZAN 2008). Passaloecus turionum Dahlbom, 1845 - Nagybajom: Homokpuszta, 1989. VI. 20. 1$. - Észak- és Közép-Európában élő gyantásdarázs. Egyes szerzők a P. gracilis szinonimjának tartják. DOLLFUSS (1991) a két fajt elkülöníti. Ausztriában kevés lelőhelyét ismertette. Németországban szélesebben elterjedt ( OHL 2001). Előkerült a faj Belgiumban és Franciaországban is (LECLERCQ 1979). BAJÁRI (1957) a Passaloecus fajok határozókulcsában a P. turionum nevet alkalmazta. Az általunk gyűjtött több tucat példány vizsgálata során csak két nőstény példányt találtunk, amelyekre a P. gracilis fajtól elkülönítő határozóbélyegek jól illenek. Nagy a valószínűsége annak, hogy a Magyar Természuettudományi Múzeumban őrzött példányok zöme is a P. gracilis fajhoz tartozik. Passaloecus vandeli Ribaut, 1952 - Gige: belterület, 2004. VIII. 8. 1 S\ Homokszentgyörgy: belterület, 2004. VIII. 8. 1$; Lad: belterület, 2004. VIII. 8. Dél- és Közép Európából kimutatott gyantásdarázs. Ausztriából DOLLFUSS (1991) csak egy lelőhelyét közölte. Németország négy tartományában gyűjtötték, továbbá előkerül Svájcból, Franciaországból és Horvátországból is. Hazánkban a fentiek az első lelőhelyei (JÓZAN 2008). Pemphredon austriaca (Kohl, 1888) - Somogyszob: Baláta, 1989. VI. 23. 1S - KeletKaukázustól Közép-Európán, Olaszországon és Spanyolországon át Tunéziáig ismerjük elterjedését (SMISSEN 2003). Magyarországon régebben csak négy lelőhelyét közölték (BAJÁRI 1957). Az utóbbi évtizedben különböző ökológiai és faunisztikai kutatások során előkerült Kecskeméten (arborétum), Noszvaj; Síkfőkúton, Szilvásváradon (Malaise-csapda, ablakcsapda). Porván biodiverzitás napi kutatás során gyűjtöttük. A szerző még Mekényesen is kimutatta. Pemphredon baltica Merisuo, 1972 - Mernye: belterület, 1976. VIII. 15. 1$; Kisasszond: belterület, 2004. VIII. 8. 1 $ - Észak- és Közép Európában élő feketedarázs faj. Németországban elterjedtebb, Ausztriában már ritka. Előkerült Horvátországban is. Magyarországon az első lelőhelyét Síkfőkútról (Noszvaj) közölték (PAPP & JÓZAN 1995). Eddig ez a három hazai előfordulása ismert. Psammaecius punctulatus (Vander Linden, 1829) - Bonnya: Bonnyapuszta, 2008. VII. 19. I? - Mediterrán elterjedési jellegű kaparódarázs. Romániában, Bulgáriában és Horvátországban is előkerült (Fauna Europaea). A 19. század végén gyűjtötték a Delibláton (Szerbia), és Románia délnyugati részén (BAJÁRI 1957). Magyarországon a kilencvenes évek elején sikerült kimutatnunk Fülöpháza és Agasegyháza határában a védett buckás területén. A szerző gyűjtötte Észak-Dalmácia néhány pontján is (JÓZAN 2009). A Kárpát-medencében húzódik elterjedésének északi határa. Magyarország faunájára új. Apidae Chelostoma foveolatum (Morawitz, 1868) - Szólád: temető környéke, 2010. VII. 5. 1 $ - Mediterrán elterjedésű hengeresméh faj. Hazánkban régebben a Dunántúlon került elő. A szerző a Mecsekben és a Bakony számos pontján gyűjtötte, és megtalálta a Bükkben (Felsőtárkány) és a Zempléni-hegységben is (Füzér). Coelioxys alata Förster, 1853 - Vízvár: Dráva-part, 2003. VIII. 14. 1$ - Igen ritka, nyugat-mediterrán elterjedési jellegű kakukkméh. Közép-Európa délebbi tájain is előfordul. Németország déli tartományaiban ismerjük néhány lelőhelyét (DATHE 2001). Magyarországon első példányát a Fertő-Hanság NP kutatása során találták meg Kapuvár környékén (JÓZAN 2002).
