Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok V. - Natura Somogyiensis 17. (Kaposvár, 2010)

KRAUSZ, K, & PÁPAI, J.: A Dél-Mezőföld Orthoptera együtteseinek összehasonlító elemzése

144 NATURA SOMOGYIENSIS 9b. Ürge-völgy nyugati oldala - 4,5 ha Szántókkal körülvett, erősen elgyomosodott keleti kitettségű völgyoldal. 10. Oláh-völgyi törpemandulás - Dunaföldvár - 40,5 ha - löszvölgy - nincs információ a kezeléséről Erősen cserjésedett élesmosófüves keleti kitettségű lejtőoldal törpe mandulával (Amygdalus nana). 11. Hardi-völgy - Alsószentiván - 39,5 ha - löszvölgy - nincs beavatkozás Elszigetelt patkó alakú, 100-150 m szélességű meredek völgy, vegyes lombos erdők, gazdag cserjeszinttel, erősen beerdősült, homogén élesmosófüves foltokkal, törpemandula, szennyes ínfű, tavaszi hérics Módszerek A 11 különböző méretű és vegetációjú élőhely 17 foltjában végzett vizsgálatokat fűhálózással és egyelő gyűjtéssel végeztük 2005. május és 2008. szeptembere között. Az egyedsűrűséget 100 fűhálócsapásra standardizálva becsültük, jellemeztük az élőhely minőségét: a társulás típusát, átlagos növénymagasságot cm-ben, a vegetáció összborítását %-os becsléssel, degradáltságát becsléssel (alacsony 1, közepes 2, magas 3), homogenitását becsléssel (homogén 1, közepes 2, mozaikos 3). Az eredmények értékelésekor a területek Orthoptera együtteseinek összehasonlítását korreszpondencia analízissel végeztük. A lehetséges fajcsoportok elkülönítéséhez clusteranalízist (egyszerű láncmódszer, korrelációs mátrix) alkalmaztunk. A fajcsoportok kialakulásaink okait keresve Spearman-féle rangkorrelációval korreláltattuk az egyes élőhelyjellemzőket az egyenesszárnyú rovaregyüttesek jellemzőivel. Hipotézisünk tesztelésére, miszerint az eltérő életformatípusok okozhatják a fajcsoportok elkülönülését a vizsgált területeken, a függetlenség és a normál eloszlás (F-próba, Chi-négyzet teszt) ellenőrzése után egyutas ANOVA elemzést végeztünk (PAST program). Eredmények Faunisztikai jellemzők A 17 élőhelyfoltban összesen 45 fajt (17 Ensifera, 28 Caelifera) gyűjtöttünk (1. táblázat). Közülük 3 faj védett, 12 állatföldrajzilag értékes, melyek főképp mediterrán, pontomediterrán elterjedésűek. A védett fajok közül a Poecilimon intermedius (keleti pókszöcske) nagyobb állománya figyelemre méltó az Ürge (Leányvári) és a Gyűrűsilöszvölgyben. Legkisebb faj számot és egyedsűrűséget a Hardi-legelő becserjésedett és az Oláhvölgyi törpemandulás erősen elgyomosodott löszgyepfoltján tapasztaltunk (2. táblázat). Kiemelhető a Kistápéi-láprét fajgazdag Orthoptera együttese, bár a jellegzetes lápi fajok pl. Chrysochraon dispar visszaszorulóban vannak az erdőkben gyakori Euthystira brachyptera, Pholidoptera griseoaptera fajokkal szemben, mely mutatja a beerdősülés veszélyét. A Szenesi-legelő homokpusztáján és a Gyűrűsi-löszvölgyben is változatos összetételű egyenesszárnyú együttest tapasztaltunk. Nagy egyedszám, de kevés faj szám jellemző az egyenesszárnyú rovaregyüttesekre a Németkér Látó-hegy zárt homokpusztáján, mocsárrétjén, a Gyűrűsi-völgy DK-i végén és a Paksi tarkasáfrányos élőhelyen. Ez utóbbin mindössze hat faj egyedei biztosítják a nagy egyedszámot (2. táblázat). Jellemző a területek Orthoptera együtteseire néhány általánosan elterjedt faj nagy dominanciája (Euchorthippus declivus, Chorthippus dichrous, Glypthobothrus mollis és brunneus), de jelen vannak az egyes élőhelyeket jól elkülönítő jellegzetes konstans fajok