Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok V. - Natura Somogyiensis 17. (Kaposvár, 2010)
FARKAS, S.: Magyarország szárazföldi ászkarákfaunája (Isopoda: Oniscidea): Trachelipus nodulosus (C. L. Koch, 1838)
130 NATURA SOMOGYIENSIS 1998): az összes gyűjtött egyed mintegy fele a kökényesből került elő, a fennmaradó rész egyenlően oszlott meg a másik két élőhely között. A legelőn hat ászkafaj egyedei estek a csapdákba, melyek 75%-át a T. nodulosus tette ki. További ökológiai jellegű információkat közöl BEYER (1964) és KOBEL-LAMPARSKI (1989). Elterjedés Előfordulása Németország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Románia és Bulgária és Magyarország területére terjed ki (FLASAROVA 1958, 1986, 1988, 1991, 1994, 1995, 1999, RADU 1958, FRANKENBERGER 1959, VANDEL 1965, 1967, GRUNER 1966, KARAMAN 1966, DOMINIAK 1970, SCHMÖLZER 1974, POTOCNIK 1979, 1981, TOMESCU et al. 1979, KOBEL-FOSS 1983, SCHAWALLER & SCHMALFUSS 1983, HAFERKORN 1998, TAJOVSKY 1998). Magyarországi elterjedését a 12. ábra szemlélteti. Az UTM térkép alapjául szolgáló adatokat az alábbi közlemények tartalmazzák: FARKAS 2004,2005a, 2005b, 2006,2009, FORRÓ és FARKAS 1998; KONTSCHÁN 1999, 2001, 2002, 2004, KONTSCHÁN et al. 2006. Összefoglalás A Trachelipus nodulosus (C. L. Koch, 1838) hazánk egyik legközönségesebb szárazföldi ászkarákja. Magyar nyelven még nem jelent meg a faj biológiájának minden területére kiterjedő, részletes ismertetés. Ezt a hiányt pótolja e tanulmány, mely külföldi és hazai szakirodalmi adatok alapján bemutatja a faj morfológiáját, melyhez mellékeli a főként idegen nyelvű határozókban található ábrákat, továbbá saját készítésű fotókat. A cikk ismerteti a fajjal végzett életteni kísérletek fontosabb eredmény et és szaporodásbiológiájának jellemzőit. Az ökológiai adatok mellett közlésre kerülnek a faj hazai, publikált elterjedési adatai, valamint az ezek alapján készült UTM térkép. Irodalom BEYER, R. 1964: Faunistisch-ökologische Untersuchungen an Landisopoden in Mitteldeutschland. Zoologische Jahrbücher, Abteilung für Systematik, Ökologie und Geographie der Tiere 91: 341-402. CSÍKI E. 1926: Magyarország szárazföldi Isopodái (Isopoda terrestria Hungáriáé) (Die Landisopoden Ungarns). -Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici 23: 1-79. DAHL F., 1916: Die Asseln oder Isopoden Deutschlands. Tierwelt Deutschlands. Jena, G. Fischer 1-90 pp. DOLLFUS, A. 1901: Catalogue des Isopodes terrestres de Hongrie, appartenant au Muséum National de Budapest. - Természetrajzi füzetek 24(1-2): 143-151. DOMINIAK, B. 1970: Badania nad równonogami Polski. - Fragmenta faunistica (Warsaw) 15: 401-472. DUDICH E. 1942: Nachträge und Berichtigungen zum Crustaceen-Teil des ungarischen Faunenkataloges II. Fragmenta Faunistica Hungarica 5: 1-13. FARKAS, S. 1998: The Isopoda fauna of the Rinya-region I. Bakháza (Hungary). - Somogyi Múzeumok Közleményei 13: 257-262. FARKAS , S. 2004: Data to the knowledge of the terrestrial isopod (Isopoda: Oniscidea) fauna of Somogy county (Hungary: South Transdanubia). - Somogyi Múzeumok Közleményei 16: 313-323. FARKAS , S. 2005a. Data to the knowledge of the terrestrial Isopod (Isopoda: Oniscidea) fauna of Baranya county (Hungary: South Transdanubia). - Acta Agraria Kaposváriensis 9: 67-86. FARKAS S. 2005b: Újabb adatok az Alföld szárazföldi ászkarák faunájának ismeretéhez. - in: IV. Kárpátmedencei Biológiai Szimpózium. KORSÓS Z. & BORBÁS E. (eds). Budapest, pp. 415-420.
