Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok V. - Natura Somogyiensis 17. (Kaposvár, 2010)
FARKAS, S.: Magyarország szárazföldi ászkarákfaunája (Isopoda: Oniscidea): Trachelipus nodulosus (C. L. Koch, 1838)
124 NATURA SOMOGYIENSIS Brassó és Zimony mellett már hazai lelőhelyadat is szerepel (Celldömölk, Ság-hegy). Szintén a Függelékben találjuk a Porcellium nodulosus C. Koch fajt, melynek lelőhelyei megegyeznek a cikk első változatban szereplő Porcellio nodulosus C. Koch adataival. DUDICH (1942) faunisztikai összefoglalójában a faj Porcellium nodulosus C. Koch néven szerepel. Az ezt követő hazai dolgozatokban már egyöntetűen a Trachelipus nodulosus (C. Koch, 1838) néven említik a fajt, melynek ez a jelenleg is érvényes elnevezése (S CHMIDT 1997). A Tracheoniscus nodulosus (C. L. Koch, 1838) elnevezései ( S CHMALFUSS 2003): Porcellio nodulosus C. L. Koch, 1838 Trachelipus nodulosus (C. L. Koch, 1838) (Gruner 1966) Porcellio aemulus Stein, 1859 Porcellio balticus Verhoeff, 1907 (Dahl, 1916) Tracheoniscus balticus Radu &Tomescu, 1971 Porcellio balticus bur zeniandicus Verhoeff, 1907 Morfológia A T. nodulosus leírásához használt típuspéldány sajnos elkallódott. A faj első morfológiai leírásait VERHOEFF (1917, 1920) és VANDEL (1943) dolgozataiban találjuk. Később G RUNER (1966), RADU és TOMESCU (1970, 1971) valamint TOMESCU (1974) közölt szervezettani tanulmányokat. A faj modern, részletes, katalogizált gyűjteményi példányokon alapuló morfológiai leírását S CHMIDT (1997) tanulmányában találjuk. Jelen dolgozatban a faj leírása és az ábrák egy része az idézett dolgozaton alapul. A mikrofotók és a preparátumok a Kaposvári Egyetem Természetvédelmi Tanszékén készültek. A mikroszkópos metszetek készítéséhez felhasznált példányok a szerző gyűjtéseiből származnak. A mikrofotók NIKON 2000 sztereomikroszkóp alatt, 400X-os nagyítás mellett CANON Powershot 7 fényképezőgéppel készültek. Méret: a hímek maximális hossza 12 mm, az ivarérett nőstények 8,5-13 mm-es hoszszúságot és 4-6 mm szélességet érnek el (1., 2., 3. ábrák). Szín: alapszínük sötétbarna, de a tor és a potroh csípőlemezei világosabb árnyalatúak. A csípőlemezek tövénél elhelyezkedő világos foltok hosszanti sávot képeznek. A tor középső régiójában soha nincs világos sáv. Fej: a középső lebeny nem éri el az oldallebenyekhez húzott közös érintőt. Az oldal- és középlebenyek tompaszögben találkoznak (4. ábra). Tor: a hátlemezek csak kis mértékben rücskösek, hátsó peremük sima. A pórusmezők távolsága a csípőlemezek peremétől átmérőjük 2-4-szerese is lehet (5. ábra). Kivétel az első szelvény, ahol e távolság mindössze a pórusmező átmérőjével azonos. A pórusmező belsejében a mirigykivezető nyílások egy megközelítőleg háromszög alakú területet foglalnak el. Torlábak: a hímek 7. torlábának ischiumán levő mélyedést határoló kiemelkedés egyenes vonalú, esetleg enyhén konkáv lehet (6. és 7. ábrák). A lábon a carpus kiszögellése az íz kb. 2/3-ánál éri el csúcsát. Potrohlábak: a hímek első potrohlába exopoditjának csúcsa hosszabb, mint a rajta levő fehértest szélessége (8. és 9. ábrák). Külső pereme enyhén konkáv. Az 1-2 potrohlábon a fehértestek külső szegélye tagolt, rovátkolt, ívük konkáv, míg a 3-5 lábon ugyan ez szinte teljesen egyenletes, sima. Az első potrohláb endopoditjának végén a tüskesor S-alakban görbült, csúcsa alatt szőrecset látható (10. és 11. ábrák).
