Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok V. - Natura Somogyiensis 17. (Kaposvár, 2010)

UHERKOVICH, Á.: További adatok a Mecsek-hegység puhatestű (Mollusca) fajainak elterjedéséhez

UHERKOVICH Á: A MECSEK-HEGYSÉG PUHATESTŰ FAUNÁJA 119 Az eredmények megbeszélése A Mecsekből és közvetlen környékéről kereken 101 Mollusca fajt gyűjtöttem, nagyrészt az elmúlt évtizedben. Ennél valamivel szűkebb területről, és csak a szárazföldi fajokat figyelembe véve SÓLYMOS és mtsai. (2007) 56 fajt sorolnak fel. PINTÉR és SUARA (2004) összesen 108 fajt említ a teljes irodalmi és gyűjteményi feldolgozások alapján. Saját gyűjtéseim során 9 olyan fajjal találkoztam, amelyeket a fent említett két munka nem említ a hegység területéről. Ezek a következők: Pomatias rivularis (Eichwald, 1829). A hegység északkeleti részén több kisebbnagyobb populációja került elő az utóbbi években (UHERKOVICH, TÓTH 2001, UHERKOVICH 2009). Legközelebb a Szekszárdi-dombságon találták (MAJOROS 1987), és ugyancsak nincs távol ide első felfedezett horvátországi előfordulása sem (UHERKOVICH et al. 2008). Pomatias elegáns (O. F. Müller, 1774). A legnépesebb mecseki Pomatias rivularis populációval azonos helyen fordul elő ez a faj, ugyancsak népesebb egyedszámban (UHERKOVICH 2009). Platyla polita (W. Hartmann, 1840). PINTÉR és SUARA (2004) nem említi a Mecsekből, a Zselicből is csak egyetlen előfordulását ismerteti. Magam a Zselicben több helyen találtam, helyenként számos példányát (UHERKOVICH, VARGA 2005), viszont a Mecsekben csak egyetlen üres ház került elő eddig, 2002-ben (Máza: Kandina, a Pomatias rivularis akkor felfedezett lelőhelyén). Unio pictorum (Linnaeus, 1758) és Anodonta cygnaea (Linnaeus, 1758) az orfűi tavakban megtelepedtek és erősen elszaporodtak, a következő, később megjelenő fajjal együtt. Sinanodonta woodiana (Lea, 1834). Az elmúlt évtizedekben hurcolták be Magyarországra. Sokfelé megtelepedett, helyenként robbanásszerűen elszaporodott. Óriási pupulációja él az orfűi Pécsi-tóban és Herman Ottó-tóban (1. ábra). Ezekben a tavakban - amelyeket mintegy 3-4 évtizeddel ezelőtt alakítottak ki - egyes vízi puhatestűek óriási tömegben elszaporodtak. A jól ismert vándorkagylót [Dreissena polymorpha (Pallas, 1771)] már régóta ismerik innét (3. ábra), de például nagyon gyakori az Unio pictorum (Linnaeus, 1758). Az Anodonta cygnea (Linnaeus, 1758) visszahúzódóban van, éppen a S. woodiana agresszív előretörése miatt. A tófeneket sűrűn borítják e fajok, továbbá a Viviparus acerosus (Bourguignat, 1862) üres házai (2. ábra). Pisidium amnicum (O. F. Müller, 1774). A Pisidium fajok hazai elterjedése - éppen nehéz determinálhatóságuk miatt - csak hiányosan ismert. Ez a faj sem szerepel a korábbi irodalmi forrásokban. A Mecsek északnyugati részének 3 pontján találtam. Pisidium nitidum Jenyns, 1832. Három helyen gyűjtöttem a Mecsek északi peremén, illetve a hegységet délről határoló Baranyai-dombságon. Korábban nem ismerték a hegységből. Pisidium milium Held, 1836. Orfün találtam egy alkalommal, korábbi mecseki közleménye nem ismert. A „klasszikus", régről ismert élőhelyek - ezek leginkább a hegység déli oldalán, valamint egy-két völgyben (pl. Nagy-Mély-völgy) vannak - újabb és meglepő eredményekkel nem szolgáltak, azonban az ismert elterj edési adatok számamegtöbbszöröződött. Ezzel szemben az újonnan létrejött vizes élőhelyek, és mellettük minden természetes víz még tartogathat meglepetéseket. Ugyancsak érdekesek lehetnek az antropogén hatások alatt álló területek, mivel éppen ilyen helyeken találtuk mindkét Pomatias fajt.