Tóth Sándor - Ábrahám Levente (szerk.): A Dunántúli-dombság és környéke szitakötő faunája - Natura Somogyiensis 16. (Kaposvár, 2010)
A fajok és lelőhelyadatok felsorolása
106 NATURA SOMOGYIENSIS 2002.08.14, 2c? - Siójuti-halastó: 2007.09.29, 2$ 3$, TS - Sötétvölgyi-horgásztó: 2007.07.29, 14c? 59, TS - Sülye-völgy: 2006.06.29, 3<5 l 79, TS - Szakadáti-tározó: 2008.07.18, 11c? 49, TS - Szálkai-tó: 2007.07.29, 5c? 29, TS - Szecska-tó: 2002.06.12, 4c? 19, TS - Szent Imre-erdő: 1998.06.17, 4$ 29, TS Szentlászlói-horgásztó: 2009.06.13, 12c? 29, TS - Szerdahelyi-bányató: 2009.07.21, 15c? 79, TS Szőlősgyöröki-mocsár: 2006.09.03, 7$ 29, TS - Takanyó (TS): 1992.09.07, 7<? 59; 2005.07.13, lc?; 2005.08.09, 2c? 19 - Tenkes (TS): 1999.08.21, 12c? 49; 1999.09.15, 1$ 29 - Tóvendéglő-tava: 2007.06.18, 7c? 39, TS-Töröcskei-tározó: 2008.06.15, 7c? 19, TS - Trinitás-erdő: 1999.09.14,6c? 19, TS - Tüskei-horgásztó: 2004.09.03, 13c? 59, TS - Tütösi-tó: 2007.07.14, 15c? 89, TS - Újireg: 2007.08.17, 12c? 59, TS - Vadaspark-tó: 2004.09.05, 2$ 49, TS - Vadászkastély-tavak: 2009.08.15, 4c? 19, TS Váraljai-völgy: 2005.08.10, 2<? 29, TS - Zsippói-halastó (TS): 1999.07.28, 8c? 39; 2007.07.02, 3c? 59. Aeshna viridis Eversmann, 1836 - Zöld acsa Előfordulása: Nyugat-szibiriai faunaelem, Európa északi területein és NyugatSzibéria él. Magyarországon a nagyobb kolokán-állománnyal rendelkező vizekben fejlődik, de pontos elterjedését még nem ismerjük. Legjelentősebb populációját a KisBalaton területén mutatták ki, ott azonban az utóbbi években jelentősen visszaszorult. Mind lárváját, mind imágóját a Balaton környékének több pontján is sikerült megtalálni (65. ábra). Korábban nagyon ritkának tartották, de jelenlegi ismereteink alapján inkább mérsékelten gyakorinak nevezhető. Irodalmi adatok: 2, 4, 5, 13, 17, 23, 33, 37, 39, 45, 51 (1. táblázat). Lelőhelyeinek száma összesen: 23 Lelőhelyeinek száma kistájak szerint: BES (5), BME (12), DMS (1), DRS (2), MEF (1), MTB (1), ZAD (1). UTM hálómezők szerinti előfordulása: 10*10 km (15), 5*5 km (17), 2,5*2,5 km (22). Jellemzése: Élőhelyei főleg mezotróf és eutróf lápok, holtágak, mocsarak, nagyobb csatornák. Lárvája kötődik a kolokánhoz (Stratiotes abides), szinte kizárólag annak levélrózsájában a leveleken találtuk. Imágója főleg szürkületkor, estefelé repül, de ritkábban nappal is mozog. Az aránylag kevés imágóadat alapján összeállított fenológiai diagramja egyelőre hiányos, június eleje és szeptember vége közötti időszakban regisztráltuk jelenlétét a vizsgált területen. A Berni Egyezményben is szereplő védett faj, eszmei értéke 10 000 Ft. A faj tenyészését a kolokános élőhelyek degradációja vagy megszűnése veszélyezteti. Lelőhelyei: Lárva: Badacsonyörsi-öböl: 2003.05.27, 1 L, BJ - Diás-sziget (TS): 1993.05.21, 4 L; 1993.09.14, 5 L Egyes-terelőtöltés: 1993.06.26, 2 L, TS - Holt-Dráva (Bélavár) (TS): 2003.08.25, 3 L; 2004.08.24, 1 L Kányavári-sziget: 2009.08.31, 2 L, TS - Ó-Dráva (Drávasztára): 1996.07.12, 3 L, TS - Tomaji-öböl: 1993.06.02, 2 L, TS - Zalavári-víz:1993.05.24, 2 L, TS. Exuvium: Tomaji-öböl: 1993.06.02, 3 E, TS. Imágó: Baláta-tó: 1994.07.05, 19, TS - Diás-sziget: 1993.07.26, lc? 29, TS - Örspusztai-tavak: 2008.06.09, 19, TS. Megfigyelés: Herman Ottó-tó: 2003.06.02, lc?, TS - Hókamalom-horgásztó: 2009.06.10, 19, TS - KisBalaton (Keszthely): 1998.06.25, lc? 29, TS - Nyéki-holtág: 1993.06.28, lc? 19, TS - Szaporcai-holtág: 1996.07.12, 19, TS. Anaciaeschna isosceles isosceles (Müller, 1767) - Lápi acsa Előfordulása: Atlantomediterrán faunaelem, Közép- és Dél-Európában, valamint Észak-Afrikában él. Magyarországon általánosan elterjedt, de inkább a sík vidékekre jellemző, mérsékelten gyakorinaak mondható szitakötő. Szórványosan a vizsgált terület minden kistájáról előkerült, lelőhelyeinek többségét a Balaton környékén, elsősorban a Kis-Balaton-medencében ismerjük, de gyakorinak bizonyult pl. BelsőSomogyban vagy a Mecsekben is (66. ábra).
