Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok IV. - Natura Somogyiensis 15. / Miscellanea 4. (Kaposvár, 2009)
Fenyősi László: Partifecske (Riparia riparia) állományfelmérések a Dráva-mentén, 2000-2008 között
210 Natura Somogyiensis Következtetések A Bélavár-Szentborbás közötti 67 fkm-es Dráva-szakaszon 2000-ben a partifecske fészkelőállomány 2370 pár volt, ez 2002-re 1116 párra csökkent. Ezt követően a mintaterületen az állománynagyság 2006-ban érte el a maximumot, 3489 párat, majd újra jelentősen csökkent. A legkisebb és legnagyobb állománynagyság közötti különbség több, mint háromszoros. A költőállomány 2000-2002 közötti drasztikus csökkenésének, illetve a 2002-2006 közötti jelentős növekedésének okát nem ismerjük. A 2003-ban megkezdett és nagyobb térségre kiterjedő vizsgálataink alapján feltételezzük, hogy a mintaterületen megtelepedő fecskepárok számát is elsősorban a térségen belüli fészkelőhely-váltások befolyásolják. A 2. ábrán feltüntetett telepnagyságokat vizsgálva látható, hogy a 200 pár alatti telepek száma ugyan relatíve magas, ennek ellenére minden évben 1-2 nagyobb telepen fészkelt a fecskék 40-75%-a. Ez a tény a nagy telepek fokozott védelmére hívja fel a figyelmet. A 2003-tól további területeken végzett felméréseknek köszönhetően 2007-2008-ban már gyakorlatilag a Dráva-folyó teljes magyar/horvát szakaszáról (237-70 fkm-ek) és két anyagbányából vannak adataink, igy elmondhatjuk, hogy 2003-ban e Dráva-menti térségben 3786, 2004-ben 3788, 2005-ben 4125, 2006-ban 4729, 2007-ben 4806 pár és 2008-ban 3333 pár partifecske fészkelt. Tapasztalataink szerint az állománynagyságot és a költési sikerességet jelentősen befolyásolja a Dráva vízállása. A fészkelési időben (május-júliusban) kialakuló árhullámok és magas vízállások elmossák az alacsonyabban lévő telepeket és költőüregeket, ez különösen 2004-ben és 2008-ban volt megfigyelhető. Ilyen években jellemző, hogy júliusi bejáráskor már több, májusban még fellelt telepet nem lehetett megtalálni. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy vizsgálataink során a költőpárok számának megállapításánál a szakirodalomból ismert megoldást választottuk, a fészeküregek számának 60 %-át tekintjük fészkelőpámak (Szép 1991). Köszönetnyilvánítás Köszönöm a felvételezésekben nyújtott nélkülözhetetlen segítségét Csór Sándornak. Esetenként Horváth Zoltán, Mezei Ervin és Sallai Zoltán segítette munkánkat. A vizsgálatokat a „Dráva Monitoring” keretében a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság is támogatta.
