Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
3. VIDRAPOPULÁCIÓK: GENETIKAI MINTÁZAT, SŰRŰSÉG ÉS MONITOROZÁS - 3.4. Eredmények
a) Fonói terület b) Boron kai terület 03 03 c? 08/02 0404 06 04 cí 10 02 et 0804c? — 05 04c? 09/02 , 0304cî "I— 03 04 c? 03/04? - 02/04 03-0í/03rf 05-11/O5Í — 03 03? 0803 10 03$ 03-0" 03c? - 02 03 c? 03/04 cí 04/04í 11/02 01 04? 03 04 c? Dm 0,1 89. ábra: A Fonói és a Boronkai halastavakon élő vidra egyedek közötti genetikai távolságok (adatok: LANSZKI et al. 2009) Megjegyzés: NJ klaszterezés; Nei távolság (D M ). A dátum (hónap/év), illetve az intervallum (melyen belül az adott egyed azonosítható volt) mellet az ivar szerepel, ha meghatározható volt. hogy a Fonói területen több vidra is átutazó, migrans (HUNG et al. 2004, KALZ et al. 2006) lehetett (89/a. ábra), míg a Boronkai területen két vidracsalád és néhány migrans példány jelenléte feltételezhető (89/b. ábra). Összességében megállapítható, hogy az egyes területek vidrasűrüségét a halkészlet és az élőhely minősége (pl. KRUUK 1995) nagyban meghatározza. A Fonói területen a vizsgált időszakban az átlagos halkészlet lényegesen nagyobb volt (250- 300 kg/ha), mint az extenzívebben kezelt Boronkai területen (80-90 kg/ha). A Boronkai területen kapott vidrasürüség értékünk hasonló, vagy kissé magasabb, mint amit a különböző folyóvizek mentén végzett vizsgálatokban (5. táblázat) tapasztaltak. A Fonói halastavon kapott érték pedig jóval magasabb, mint amit a korábbi vizsgálatokban folyók, patakok mentén, vagy tengerparti területeken tapasztaltak. Az ivararány (hím/nőstény 3,6) mindkét területen hasonlóan alakult, a nőivarúak aránya igen alacsony, azonban az ivarhatározás nem volt teljesen eredményes. Bár a hímek nagyobb távolságokat járnak be (KRUUK 1995), a miénknél lényegesen kiegyenlítettebb ivararányt tapasztaltak más területeken (DALLAS et al. 2003, KALZ et al. 2006). A heterozigozitás értékek hasonlóak más közép-európai vizsgálatokhoz (6. táblázat, RANDI et al. 2003, LANSZKI et al. 2008). Az eredmények azt mutatják, hogy a kiterjedt erdőséggel körülvett Boronkai területen több lókuszon (kilencből hat esetben) eltérést tapasztaltunk Hardy-Weinberg egyensúlyi állapottól. Ez azért lehet érdekes, mert 1) a vidrát viszonylag nagy mozgáskörzet jellemzi, 2) a vizsgált terület a Balaton és a Dráva között húzódó ökológiai hálózat része, ahol sürün találhatók vidrák által benépesített vizes területek, 3) a terület védett, élőhelyeinek minősége ideális a vidra számára, 4) nincsenek barrierek és 5) nincs orvvadászat. Viszont amint számos, kis állománysűrüségű, ritka csúcsragadozónál, a vidránál is fennállhat a genetikai változatosság csökkenésének és a génsodródás veszélye (DALLAS et al. 2002). Ugyanakkor, a sokkal kisebb kiterjedésű, de folyosó jellegű Fonói területen, a nagyobb mértékű migrációnak és génáramlásnak köszönhetően kisebb a genetikai változatosság csökkenésének veszélye. Ezt a Hardy-Weinberg egyensúlyi állapottól kevesebb lókuszon előforduló szignifikáns eltérések támasztják alá. Mindezek azt jelzik, hogy egy szerényebb halhozamú, de kiegyenlítettebb vízborítású állóvízen ugyan kisebb létszámú, de
