Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

3. VIDRAPOPULÁCIÓK: GENETIKAI MINTÁZAT, SŰRŰSÉG ÉS MONITOROZÁS - 3.1. Problémafelvetés, célkitűzések

markerek. A mikroszatellitek nagy polimorfizmust mutató DNS szakaszok (tandem ismétlődő régiók), amelyek 2-5 bázispár hosszúságúak (a mikroszatellit marker néhány tíz bázispártól akár 300-400 bp hosszúságig is terjedhet). A PCR-rel felszaporított mikroszatellitek, szekvenáló gélen történő elválasztása lehetővé teszi az allélek pontos meghatározását és az alléi gyakoriságok kiszámítását. Az újdonságnak számító molekuláris genetikai módszer alkalmazásával (KOHN és WAYNE 1997, TABERLET és LUIKART 1999) felmérhető az adott populáció genetikai struktúrája, az állományméret, az ivari összetétel is (pl. DALLAS et al. 1999, PERTOLDI et al. 2001, DALLAS et al. 2002, 2003, LUCCHINI et al. 2004, RANDI et al. 2003, ARRENDAL et al. 2004, HUNG et al. 2004, LANSZKI et al. 2008, 2009). A molekuláris genetikai vizsgálat révén eldönthető a vidra visszatelepítések szakmai megalapozottsága - mely a szinte óhatatlanul felmerülő vitás kérdések megválaszolása érdekében fontos, illetve nyomon követhetők az állománycsökkenés genetikai következményei (DALLAS és PIERTNEY 1998, DALLAS et al. 1999, PERTOLDI et al. 2001, DALLAS et al. 2002, 2003, RANDI et al. 2003, ARRENDAL et al. 2004). A hazai vidra populációk genetikai varianciájáról nem álltak rendelkezésre adatok. Pusztán csak feltételeztük, hogy a variancia még nagy, mivel a hazai vidraállományban nem következett be olyan visszaesés, mint számos más európai országban. A korszerű módszer alkalmazásával régóta terveztük megállapítani a genetikai variancia jelenlegi állapotát, a későbbiekben pedig szeretnénk nyomon követni annak változását. Hazai vizsgálatra azután nyílt lehetőségünk, miután 2000-ben, a Skóciában megrendezett vidratoxikológiai konferencián Paul Chanin bemutatta a próbakísérletük (pilot study) eredményeit (COXON et al. 1999). Abban az Aberdeene-i és az Exeter-i Egyetemek kutatógárdája által kifejlesztett vidra mikroszatellit primereket alkalmazták. A brit szakemberek négy folyó vízgyűjtő területén, 19 hónapon keresztül, havi mintagyüjtési gyakoriság mellett, 50 fő, főként egyetemistákból álló önkéntesek részvételével végezték a vizsgálatukat. A kutatómunka során 600 friss vidra ürüléket gyűjtöttek össze, melyből 57 egyedet sikerült elkülöníteniük a DNS profil alapján. A teljes mintaszám 16-43%-a volt feldolgozásra alkalmas. Az egy feldolgozott mintára jutó laborköltség kb. 10 angol font volt. A próbakísérlet, valamint az időközben felszínre került tapasztalatok alapján (pl. DALLAS és PIERTNEY 1998, DALLAS et al. 1999, 2000, 2002) 2002-ben OTKA kutatási programot indítottunk több kutató részvételével. A regionális, helyi és országos szinten folytatott modell jellegű vizsgálatunk az alábbi három részből állt: - A Dráva folyón és holtágain, két éves időtartamban vizsgáltuk a Dráva-menti vidrapopulációk genetikai struktúráját. Vizsgáltuk a földrajzi és a genetikai távolság összefüggését, továbbá a molekuláris genetikai módszerrel meghatározható vidrasűrüség, és a hagyományos hullatéksűrűség index közötti összefüggést. - Egymástól kiterjedésben, természetességi állapotban, haltermelési intenzitásban eltérő két Somogy megyei halastórendszeren vizsgáltuk a vidraállomány genetikai struktúráját és populációnagyságát. - Az elpusztultán talált, post mortem vizsgálatra gyűjtött vidrák testszöveteiből vizsgáltuk a különböző országrészek vidrapopulációinak genetikai variabilitását, valamint a populációk közötti genetikai távolságot. A dél-dunántúli régió különböző típusú élőhelyein szerzett tapasztalatok az ország más, hasonló ökológiai feltételekkel rendelkező területein is felhasználhatók. Az eredmények remélhetően a vidra kapcsán felmerülő természetvédelmi (faj- és élőhelymegőrzési), valamint gazdálkodási szempontból fontos kérdések megválaszolásakor támpontot jelentenek.