Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
4. A VIDRA POST MORTEM VIZSGÁLATA - 4.3. Eredmények
17. táblázat: Különböző vidra szervek fémkoncentrációja Szervminta Hg Cu Zn Pb Cd Szervminta mg/kg n.a. Máj 1,451 7,39 32,96 0,142 0,059 Vese 0,991 3,10 18,90 0,162 0,109 Izom 0,427 2,77 38,40 0,050 0,010 Megjegyzés: n.a — nedvesanyag. g) Hazai mérések nemzetközi összevetésben A vizsgálatokat elsősorban azokban az országokban végezték, ahol a környezetszenynyezés jelentős volt az elmúlt 50 évben és/vagy a vidraállomány csökkenését tapasztalták. Számos publikációjelent meg a szennyező anyagok hatásairól vidrában, illetve más menyétfélékben (pl. SMIT et al. 1998, SHORE et al. 2000). A nemzetközi összevetésben, a vidra esetében leggyakrabban vizsgált májszövetben kapott adatokat vettük alapul. Ebben a hazai programunkban vizsgált vidrák öt fémre vonatkozó vizsgálati eredménye szerepel. Az összehasonlíthatóság érdekében a higany szöveti koncentrációjánál külön a szárazanyagra, és külön a nedves anyagra számított hazai értékeket is elhelyeztük a nemzetközi adatok között. Ennek az az oka, hogy a külföldi közlemények vagy egyik, vagy másik számításmód szerint közlik az eredményt (ha a szárazanyag tartalom nem ismert, akkor az átszámítás nem végezhető el). Lényeges, hogy az egyes országoknál közölt átlagos értékek nem feltétlenül reprezentálják a teljes országot (vagy régiót), mindössze a mintagyüjtésben szereplő területek környezetminőségére adnak információt. A higany erősen mérgező fémes elem, a táplálékláncban feldúsul. Elsősorban a csúcsragadozók - mint amilyen a vidra is - veszélyeztetettek a higanymérgezés miatt. Leggyakoribb származása: műszer- és gyógyszeripar, fakonzerválás, magok csávázása, aranybányászat (arany szeparálásra), stb. A problémafelvetésnél említettük, hogy a higany koncentrációja a szövetekben a kor előrehaladtával feltehetően nő és súlyos hatással van az állatok egészségi állapotára. A méhlepényen is átjut, és a magzatban fejlődési rendellenességet okozhat. A higany közvetlenül az idegrendszerre is hat, sói vesekárosodást okozhatnak. Kísérletes úton O'CONNOR és NIELSEN (1981) kanadai vidrán, májban mért 33 mg/kg nedves anyagra számított methyl-higany koncentráció mellett tapasztalt klinikai mérgezést, vagy elhullást. Ugyanakkor, Washington Államban találtak olyan egészséges vidrát, amelynek a májában a higanykoncentráció igen magas, 148 mg/kg volt szárazanyagra számítva (47 mg/kg nedves anyag, GROVE és HENNY 2008). Két Shetlandon élő vidra májában 30 mg/kg sz.a. feletti higanykoncentrációt mértek, ezeknél a higanymérgezés tüneteit, így mozgáskoordinációs és végtagmozgási zavart (ataxia) figyeltek meg (KRUUK és CONROY 1991). Általánosságban, a vidra májban kritikus értéknek minősül a kb. 30 mg/kg sz.a. higanykoncentráció. A vizsgált hazai vidrák májának higanykoncentrációja nemzetközi összehasonlításban (109. ábra) alacsony, vagy közepesen alacsony volt, lényegesen a kritikus érték alatt alakult. Az európai (és esetenként a kanadai vidrára vonatkozó) vizsgálatokban nagyon változatosak az eredmények. A vidramájban mért átlagos higanykoncentráció szárazanyagra számítva, a miénktől alacsonyabb (0,99 mg/kg) volt Spanyolországban (RUIZOLMO et al. 2000), magasabb (9,5-12,8 mg/kg) Franciaországban (RUIZ-OLMO et al.
