Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
4. A VIDRA POST MORTEM VIZSGÁLATA - 4.3. Eredmények
d) Sérülések, egészségi állapot, szervsúlyok Itt a vidrák elpusztulását nem közvetlenül kiváltó sérüléseket tekintjük át. Az előfordult sérüléstípusok közül a talp- és a karomsérülések voltak statisztikailag értékelhetők. Hímivarban (n=78 értékelhető vidra) 13 esetben, nőivarban (n=65 értékelhető vidra) 11 esetben fordult elő talpsérülés; továbbá hímivarban 10, nőivarban 9 esetben találtunk karomsérülést. Ezek apró (2-3 mm hosszúságú) sérülések voltak. Nem volt a talpsérülés és a testtömeg (kétmintás t-próba, t 105 =0,27, P=0,789), a talpsérülés és a KI (t ]02 =0,75, P=0,455), vagy a talpsérülés és a zsírdepozíció (tj2]=0,18, P=0,854) között szoros összefüggés. Hasonlóképp nem volt összefüggés a karomsérülés és a fenti három tulajdonság között (kétmintás t-próba, t 105 =0,60, P=0,526, t 102 =0,08, P=0,935 és t ]21 =0,45, P=0,652, sorrendben). Az ivarok közötti különbség sem a talpsérülések (Chi-négyzet teszt, X 2= 0,002, P=0,967), sem a karomsérülések szerint (x 2 =0,032, P=0,857) nem volt szignifikáns. Ezek az apró sérülések nincsenek lényeges hatással a vidrák kondíciójára. A vidra vízhez kötődő életmódjával lehet összefüggésben, hogy a vizsgált vidrákon külső parazitákat például MADSEN et al. (1991) vizsgálatához hasonlóan egyetlen esetben sem találtunk. Az elhullási okok között mindössze egy esetben fordult elő megbetegedés: tüdőgyulladás, továbbá egy vidrában találtunk vesekövet. Megvitatás. A vonatkozó külföldi irodalom számos parazitát, vírusos, baktériumos eredetű megbetegedést említ. KRUUK és CONROY (1991) Skóciában vizsgált vidrákban gyomorvérzést, májgyulladást, tüdőgyulladást ír le. MADSEN et al. (1999) Dániában galandférgeket, szopornyicát, tüdőgyulladást, hashártyagyulladást, Streptococcus fertőzést, vesekövet, epekövet, májgyulladást, mellékvese megnagyobbodást, tumort a lépben és a belekben, köldöksérvet, vakságot jegyzett le. HAUER et al. (2002) Németországban vizsgált vidrákban tüdőgyulladást, vészes lesoványodást (senyvességet), gyomor és bélfertőzést, vérmérgezést, hashártyagyulladást, nem pontosított vírusos betegségeket, koszorúér elégtelenséget, gyomor perforációt, vízfejűséget, májlebeny csavarodást, tumort, székrekedést, vérrögképződést ír le. Ezek a megbetegedések a jövőben vizsgált hazai példányok esetében is előfordulhatnak. Az eddig vizsgált hazai vidrákra összességében jó egészségi állapot voltjellemző. Szervsúlyok A vidrák egyes belső szerveinek átlagsúly, valamint szervsúly index mintázatát korosztálytól és ivartól függően a 14. táblázat tartalmazza. Altalánosságban jellemző, hogy az összevont subadult és juvenilis (éretlen) korosztályban nagyobbak voltak a szervsúly indexek, mint az aduit korosztályban. Azonban, a korosztályok közötti különbség csak a hímivarban, az alábbi szervek esetében volt szignifikáns: máj (kétmintás t-próba, t 43 =5,14, P<0,0001), vese (t 53 =2,14, P<0,05), mellékvese (t 56 =3,92, P<0,001) és tüdő (t 48 =2,42, P<0,05). A nőivarban nem volt korosztálytól függő jelentős különbség ebben a tulajdonságban. Az aduit korosztályt alapul véve, a nőivarban tendenciózusan nagyobbak voltak a szervsúly indexek, azonban az ivarok között nem volt szignifikáns a különbség a szív (kétmintás t-próba, t 69 =0,04, P=0,966), a máj (t 52 =l,92, P=0,059), a lép (t 58 =0,71, P=0,477), a pajzsmirigy (hímivar: n=45, O,183±0,011 g/kg, nőivar: n=22, 0,207±0,013 g/kg, t 65 = 1,31, P=0,196) és a tüdő esetén (t 58 =0,09, P=0,931 ). Az ivarok közötti különbség mindössze a vese (t 68 =3,06, P<0,01) és a mellékvese esetén volt szignifikáns (t 67 =2,117, P<0,05). Vesekövet egy halastórendszer közelében gyűjtött, rossz kondíciójú (KI=0,84) aduit nőstény vidrában találtunk.
