Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
4. A VIDRA POST MORTEM VIZSGÁLATA - 4.3. Eredmények
A hímivarban a kifejlett vidrák átlagos testtömege 8,66 kg (12. táblázat), a subadult vidráké 6,40 kg, a fiatal korosztályban 3,00 kg volt. A nöivarban a kifejlett vidrák átlagos testtömege: 6,13 kg, a subadultaké 4,51 kg, a fiataloké 2,52 kg volt. A két ivar testtömege közötti különbség szignifikáns volt (aduit korosztály, kétmintás t-próba, t 79 =9,46, P<0,0001). A testméretekben is kifejezett volt az ivari dimorfízmus. A hímek törzse lényegesen hosszabb volt, mint a nőstényeké (aduit korosztály, t 89 =5,61, P<0,0001). Hasonlóképp, a hímek farka hosszabb volt, mint a nőstényeké (aduit korosztály, t 96 =5,64, P<0,0001 Színezet, fehér foltok előfordulása A vizsgált vidrák jellemzően sötétbarna alapszínűek voltak, közöttük egyetlen sötét szalmasárga színű példányt találtunk (a Velencei-tóról számlázott). A fehér torokfolt előfordulása nem számított ritkaságnak, 12 példány torkán, illetve ajka körül találtunk 1-5 cm 2 felületű fehér foltot. Megvitatás. A méréseink adalékul szolgálnak a hazai vidraállomány jellemzéséhez, melyről a jelen vizsgálat kezdetéig csak szórványos adatok álltak rendelkezésre. Összehasonlításként például, a shetlandi tengerparton (KRUUK 1995) élő aduit hím vidrák átlagos tömege mindössze 7,35 kg (n=31), a nőstényeké 5,05 kg volt (n=42). Ugyanakkor, a hazai méréseinkhez hasonlóan, Nagy-Britannia belső területein (hímivar: n=433: 10,1 kg, nőivar: n=220: 7,0 kg), Írországban (hímivar, n=15, 9,1 kg, nöivar, n=12, 6,20 kg), Dániában (hímivar: n=32, 8,3 kg, nőivar: n=35, 6,2 kg, összefoglalta CHANIN 1985), vagy Németországban (hímivar: n=13: 8,78 kg (max. 11,4 kg), nőivar: n=8: 5,61 kg (max. 6,49 kg, REUTHER 1993) nagyobb testtömegű vidrákat mértek. REUTHER (1993) németországi mérései alapján a hímek testhossza 710-810 milliméter között nőstények testhossza 630-847 milliméter között változott. b) Kondíció, gyomortartalom Kondíció index és zsírdepozíció A hímivarú vidrák kondíció indexe (rövidítése KI) a nőivarú egyedekéhez képest lényegesen kedvezőbb volt (MANOVA, F 5 ,=27,20, P<0,0001), valamint az aduit korosztályban szignifikánsan jobb volt, mint a juvenilis korosztályban (F 5i2 =l 8,7, P<0,0001 ). A KI értéke a hímivarban korosztályonként az alábbiak szerint alakult: aduit, 1,30 (min. 0,72, max. 1,92), subadult 1,15, juvenilis 0,90; nöivarban: aduit 1,01 (min. 0,73, max. 1,47), subadult 0,90, juvenilis 0,55, 100. ábra,). A KI értéke az aduit korosztályt alapul véve nem függött szignifikánsan az évszaktól (101. ábra) sem a hímivarban (ANOVA, n=49, F 3 =0,81, P=0,496), sem a nőivarban (n=27, F 3 =0,11, P=0,950). Ebben az értékelésben az ismeretlen példányok (n=9 és n=2) nem szerepeltek. Legmagasabb értéket ősszel, legalacsonyabb értéket nyáron tapasztaltunk. Bár legkedvezőbb KI értéket a Balatonon és a Kis-Balatonon (KI=1,24), leggyengébbet a közepes- és a kis vízhozamú folyókon élő vidrák esetén tapasztaltunk (KI=0,99), az élőhely típusok közötti különbség nem volt szignifikáns (ANOVA, F 6 =l,35, P=0,240). Nem találtunk lényeges ivartól függő eltérést a bőr alatt raktározott zsír mennyiségében (hímivar: n=81, 1,63±0,05 pont, nőivar: n=63, 1,62±0,07 pont, MANOVA, F 5 ,=0,39, P=0,534), ugyanakkor az aduit korosztályt szignifikánsan nagyobb pontszám
