Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

3. VIDRAPOPULÁCIÓK: GENETIKAI MINTÁZAT, SŰRŰSÉG ÉS MONITOROZÁS - 3.3. Molekuláris genetikai vizsgálat módszere

tavak felülete kb. 83 ha, ennek kb. harmadát nádas borítja. A területen extenzív jellegű halastavi gazdálkodás folyik. A természetvédelmi kezelői feladatokat a Somogy Természetvédelmi Szervezet látja el. A tavakat füz- és égerlápok, valamint nagy kiterjedésű gyertyános-tölgyesek veszik körül. Post mortem vizsgálat, és egyéb minták származási helye A molekuláris genetikai vizsgálatban 57 post mortem vizsgált vidra testszövetéből vett minta (82. ábra), valamint dél-dunántúli területekről gyűjtött, korábbi vizsgálatokban nem feldolgozott 10 vidra hullatékminta szerepelt. A szövet minták közül 29 a Dunántúlról és 38 a Dunától keletre eső területekről származott. A vidra tetemek Nemzeti Park Igazgatóságok működési területe szerinti száma: Körös-Maros NPI (n=19), Kiskunsági NPI (n=9), Balaton-felvidéki NPI (n=9), Duna-Dráva NPI (n=8), Hortobágyi NPI (n=8), Bükki NPI (n=2), Duna-Ipoly NPI (n=2). A vizsgált vidrák közül 26 hím és 31 nőstény volt; illetve 4 kölyök (kb. egy évnél fiatalabb), 10 fiatal (kb. egy és két év közötti) és 43 kifejlett (2 évnél idősebb). 82. ábra: A molekuláris genetikai vizsgálatban szereplő elpusztultán gyűjtött vidrák származási helye (n=57) Megjegyzés: Esetenként ismeretlen volt a pontos lelőhely, ekkor a jelölő pont az adott Nemzeti Park Igazgatóság székhelyéhez, vagy területi irodájához került. 3.3. Molekuláris genetikai vizsgálat módszere Mintagyűjtés és tárolás Ürülékgyűjtés genetikai vizsgálatra A vidra fokozottan védett faj, az ember elől rejtőzködő, ezért kézbe kerülésére (pl. élve csapdázás) és vér-, vagy szövetminta vételre, technikai és etikai okok miatt leggyakrabban, így a jelen vizsgálatban sem került sor. Szőrmintát elvileg lehetne venni, amint azt pl. a közönséges borz (FRANTZ 2004), vagy az Európában aktuálisan veszélyeztetett