Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
2. A VIDRA ELŐFORDULÁSÁNAK FELMÉRÉSE ÉS ÉLŐHELYÉNEK MINŐSÍTÉSE - 2.5. Eredmények
időszakban nem reális a felmérésünk, ritkábban tapasztaljuk a vidra (állandó) előfordulását. A felmérést célszerű normál (átlagoshoz közeli) vízszint viszonyok között elvégezni. Erre nálunk a téli időszak (ősz végétől tavasz közepéig) megfelelő, a tavaszi hóolvadást megelőzően. A felmérések célszerűen olyan időpontokban zajlottak, amikor a felmérni szándékozott területeken éves átlagban jellemző vízszint értékeket tapasztaltunk. Ezt elsősorban a vízfolyások, valamint a természetes állóvizek mentén el is értük, amit a normál vízszint mellett végzett felmérések magas aránya is jelez. A téli időszakban a halastavak jelentős részén vagy alacsony vízszintet, vagy száraz tómedret (extrém alacsony vízszint) találunk. Normál vízszint mellett volt a legkedvezőbb vidra előfordulás és magas vízszint mellett a legrosszabb (8/f. ábra). Az alacsony és extrém alacsony vízszintek mellett a normál vízszinthez hasonlóan magas előfordulási, bár relatíve rosszabb állandó előfordulási értéket tapasztaltunk. Az eloszlások közötti különbség jelentős volt (Pjj<0,05, ill. P 1H <0,01). Vízparti növényzet típusa A vízparti növényzet jellemzésekor egyszerű besorolásokat célszerű végezni, pl. erdő, ültetvény (pl. nemesnyáras), nádas, gyékényes, bokorfüzes, magassásos, legelő, stb. Egy-egy területen többféle típus is előfordulhat, ezek mindegyikét jegyezzük fel (aláhúzzuk, vagy a listát kiegészítjük). A társulást precízebben a Nemzeti Biodiverzitásmonitorozó Rendszer keretében 1997-ben kidolgozott és elfogadott Altalános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (A-NÉR) kódjaival is megnevezhetjük. A statisztikai értékelés során megtartjuk az eredeti növényzettípus elnevezéseket, emellett összevonást is végezhetünk a vizes élőhely természetességi állapota alapján. Eszerint a területeket három fő kategóriába sorolhatjuk. Azesettanulmányban a felmért terület „természetközeli" ha a vizes élőhelyre jellemző növényzet borítja, továbbá a partvonalát jelentősen nem módosították. Például, puhafás ligeterdő, égeres, bokorfüzes, nádas, gyékényes, sasos, illetve ezek kombinációja mozaikosan fordul elő a vízparton. „Mesterséges" az élőhely, ha a partvonalat jelentősen módosították (pl. árvízvédelmi töltéssel, vagy lebetonozták), eredeti növényzet nem, vagy csak elvétve borítja (pl. szántó, intenzív legelő, kaszált töltésoldal, üdülőövezet, iparterület esetén). „Vegyes" jellegű az élőhely, ha természetközeli és mesterséges elemek váltakoznak rajta, pl. ha egy intenzíven horgászott, nádassal, bokorfüzessel szegélyezett tó, vagy a holtág partvonalát stégekkel beépítették. Valamiféle emberi behatás minden területen tapasztalható. Például az egykori lápok, mocsarak, mocsárrétek helyén kialakított halastavak nádasai, tüzesei is emberi közreműködés eredményeként jöttek létre. Annak ellenére, hogy ezek élővilágának a gazdagsága elmarad az eredeti élőhelyekétől, ezeket is a „természetes" kategóriába soroljuk. Ennek oka, hogy azok a vidra szempontjából kedvezőek, szemben egy „mesterséges", vagyis ültetett monokultúrával, pl. nemes nyárassal, nyírt füvű horgásztó parttal, vagy éppen egy vízpartig húzódó kukoricatáblával, intenzíven használt legelővel. A vidra előfordulása leggyakoribb, valamint legnagyobb arányban volt állandó jellegű a természetközeli területeken (8/g. ábra). Azonban még a vegyes növényzetű területeken is megközelítette az előfordulás a 90%-ot. A vízparti növényzet természetességi állapotának romlásával fokozatosan csökkent a vidra jelenléte, a csoportok közötti különbség mindkét értékelési szempont alapján jelentős volt (P n <0,0], ill. P[u<0,001).
