Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

9. MELLÉKLETEK

29. melléklet: Utak alatti vidraátjárók kialakításának lehetőségei A közúti forgalom negatív hatása Napjainkban a vidraállományt negatívan befolyásoló tényező különösen az őszi-téli táplálékhiányból adódó migráció miatti elgázolás, amely összefügg a sűrű közúthálózattal és a közúti forgalom folyamatos növekedésével. Ez nemcsak az egyedek pusztulását, hanem az állomány fragmentálódását is okozhatja. A vidra migrációja főként folyók, csatornák, patakok (és vízfolyásra létesített tavak) mentén zajlik, a gázolások főként a vízfolyásokat átszelő közutak közelében fordulnak elő. Leginkább a halastavak, vagy tógazdaságok közelében számolhatunk közútra feljutó vidrával (222/a,b. ábra). a) útrövidítés b) közeli élőhelyek közötti átjárás 7 V;uh;ito utrovidites Várható vidraatjaras 222. ábra: Vidrák várható átjárási helyei utakon (GROGAN et al. 2001 nyomán) GROGAN et al. (2001) összegzése szerint a vidraelütések száma az esős időszakban emelkedik meg ugrásszerűen, amikor a csatornák, patakok, folyók vízszintje hírtelen megemelkedik, áramlásuk sebessé, vizük zavarossá válik, így halfogásra alkalmatlanok. Ekkor a vidrák alternatív zsákmány szerzésére kényszerülnek, amit vizek közelében, de szárazföldön találnak meg. GROGAN et al. (2001) további megfigyelése, hogy legtöbb elütés a szürkületi órákban következik be. amely a vidrák egyik fő aktivitási időszaka. Ekkor, a járműforgalom a munkába, illetve haza tartók miatt is nagyobb, különösen a rövidnappalos időszakban. A kritikus útszakaszokon vidrára figyelmet felhívó jelző táblát (KRUUK 1995) helyeznek el, amely hasonló kivitelű, mint a vadveszélyt jelző tábla. Átjárók és használatuk Számos lehetőség alkalmazható a hidak alatti környezet vidra (és más állatok) átjárása számára való alkalmassá tételére. Dániai tapasztalatok alapján MADSEN (1994, 1998) többféle gyakorlati megoldást javasol az új (létesítendő) és a már meglevő, de jelenleg vidra és más állatok számára átjáróként kevéssé alkalmas út alatti átjáró területek (hidak, alagutak) kialakítására. MADSEN (1994) ajánlása szerint, a híd közelében a vízfolyás partjára célszerű fákat, bokrokat ültetni, - esetleg, ahol lehet, a patakmederben kismértékű törést kiképezni. A bokrok, fák között az állatok megpihenhetnek, környezetüket alaposan áttekinthetik, mielőtt a híd alatt, vagy az átjáróban átkelnének. Az úttal párhuzamosan terelőháló kialakítása szükséges, mely az úton átkelni szándékozó állatokat a híd alá vezeti. MADSEN (1998) a hidak alatti terület kialakításakor két fő lehetőséget említ. Mindkét megoldás akkor fontos, ha a vízfolyás teljes szélességében kitölti a híd alatti teret. Az egyik esetben - kis vízszint ingadozású vízfolyásokon - a parton, a híd lábánál körben, nagyméretű (dinnye nagyságú) köveket helyeznek el (223/a. ábra), melyeket a víz nem