Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

6. VIDRAMEGŐRZÉS - 6.2. A megőrzés néhány lehetősége

Évek óta működő villanypásztoros halteleltető védelmi megoldásra például Baranya megyében (dr. Litkei József tógazdaságában Máriakéménden) és több más tógazdaságban is találunk jó példát. A villanypásztorhoz szükséges felszerelések közforgalomban beszerezhetők. Az alkalmazott huzaltávolságok az alábbiak: a földvezeték talajszinten (több ponton lerögzítve), az első vezeték a talajtól 10 cm-re, a második ettől 15 cm-re, a harmadik ettől 18 cm-re és a negyedik ettől 20 cm-re legyen (Litkei József szóbeli közlése). A befolyó és elfolyó víz körül különösen nagy figyelmet kell fordítani a vezeték kialakítására, hogy bejutni ne tudjanak a vidrák. A védelmi rendszer rendszeresen karbantartást (pl. vezeték alatti kaszálást) igényel, ha hiányos, vagy nincs áram alatt, akkor hatástalan. A vidra halteleltető tavakon tapasztalt kártételének mérséklésében hatásos lehet az elterelő etetés, mely a téli időszakban, például egy különálló, haltermelésre kevéssé alkalmas tavon valósítható meg. Ebben a tóban lehetne a tavakról ősszel lehalászott, de gazdaságilag nem jelentős (járulékos) őshonos halakat, pl. küsz, bodorka, széles kárász, vörössszárnyú keszeg, compó, sügér, stb. „teleltetni". A lehalászások alkalmával nagy tömegben jelen levő, bár nem őshonos ezüstkárász szintén szóba jöhetne a kármérséklés szempontjából. Ezt egyes ismertetett tógazdaságokban teleltetik is (pl. ragadozó halak táplálékának, vagy ponttyal együtt) és a vidrák is előszeretettel fogyasztják. A gyomhalak (pl. naphal, törpeharcsa) megtartása haltermelési és természetvédelmi okok miatt kerülendő, még akkor is, ha ezeket a vidrák preferálják. A halállomány hatékony megőrzése érdekében azonban az elterelő etetés mellett szükséges a halteleltető tavak nagyértékű halállományának egyidejű védelme például kerítéssel, vagy a korábban említett villanypásztorral. A kutyás őrzés leginkább a „kétlábú halfogókkal" szemben hatásos. Vízszennyezések ma is előfordulnak (pl. Rába) és az élőhelyrombolás sem került le a napirendről (pl. Velencei-tó és Dráva). Érdemes lenne ezzel a kérdéssel a vidra, mint indikátor faj oldaláról is foglalkozni. Az élőhely rehabilitációs programok üdvözlendők, amennyiben valóban a természetvédelem (azaz a természet és minden ember) érdekét szolgálják. A természetes vizes élőhelyek, a természetvédelmi kezelésben fenntartott tavak nagy jelentőségűek, különösen a téli-koratavaszi táplálékhiányos időszakban puffer területként is működnek, tekintve, hogy a vidra nem szigorúan territoriális faj, amint azt a hazai genetikai vizsgálatok is alátámasztották. Egy természet iránt felelősséget érző országban a sérült vidrák mentését célszerű fenntartani. Ez egyúttal összekapcsolható az ismeretterjesztéssel. Erre hazánkban kiváló példát mutat a Petesmalmi Vidrapark (Somogy megye), a Szegedi Vadaspark és az állatorvosi szakellátást magas színvonalon végző Fővárosi Állat- és Növénykert. A vidra szaporításával azonban sok szakmai és etikai probléma merül fel, például mi lesz a felnevelt kölykökkel. A fogságban felnevelt, majd szabadon engedett vidrák többsége rövid úton járművek, idegen vidra, kutya, ember áldozatává válhat. Amennyiben az élőhely alkalmas, azt a vidra magától elfoglalja, ezt a felmérések és a rádiótelemetriás vizsgálatok eredményei is jól alátámasztják. Nincs megegyezés abban, hogy melyik megoldás a legjobb. Az alkalmazott védelmi intézkedések közül például a néhány országban bevezetett kártérítés a mérhetetlenné vált igények miatt megbukott. A kártétel tűrésének a kötelezettsége orvvadászatot eredményez. A tavakat pénzügyi okokból és izoláló hatásuk miatt sem lehet bekeríteni. Ráadásul a nem megfelelő bekerítés semmit nem old meg. A hatékony védelmet nyújtó teleltető védelmi berendezések kipróbálása és alkalmazása biztató irányban halad, a hobbi horgásztavakon is alkalmazható - mely különösen a téli (horgászok által kevésbé látogatott) időszakban ajánlott. Az elterelő etetés egyedileg jelenthet megoldást. Az engedély alapján történő élve befogás és áttelepítés, valamint gyérítés elvi lehetősége ma is fennáll.