Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.4. Eredmények

B Egyéb táplálék • Nem meghatározható hal S Nap hal, sügér, törpeharcsa • Ezüstkárász, keszegfélék ED Süllő, csuka — .-p XT ' A •Ponty, amur Tel Tavasz Nyar Osz J n 434 255 40 72 204. ábra: A Petesmalmi halastórendszeren élö vidrák évszakos táplálék-összetétele (adatok: LANSZKI és MOLNÁR 2003) f) A vidra mocsári teknős predációja - egy esettanulmány ismertetése Az alábbiakban arról a már említett rendhagyó esetről adunk leírást, amikor vidrák 2003 kemény telén nagyszámú mocsári teknőst ejtettek zsákmányul a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet Dávodi halastórendszerén. A vidrák táplálék-összetétel mintázata A Boronkai terület halastavain, a vizsgálatban szereplő időszakban, összességében, a vidrák elsődlegesen fontos tápláléka, 2003 és 2004 márciusa kivételével a hal volt (25. melléklet). A halfogyasztás szignifikánsan kisebb arányú volt a hideg, mint a meleg időszakban (kétmintás t-próba, átlag ± SE, hideg időszakban: 64,1 ± 11,8%, illetve meleg időszakban: 88,5±3,6%, P<0,01). A fő haltáplálék a ponty volt (átlagosan 18,3±4,0%), különösen tavasszal és nyáron, valamint a kárászok (főként ezüstkárász, átlagosan 15,3±4,6%), különösen ősszel és télen. Egyéb pontyfélék, pl. szélhajtó küsz, bodorka, vörösszárnyú keszeg, kínai razbóra és compó, továbbá a törpeharcsa télen volt fontos táplálék. Az egyéb halfajok, így pl. csuka, fogassüllő, naphal és sügér fogyasztása a vizsgált időszak első felében volt számottevő. A vidrák másodlagosan fontos tápláléka kétéltüekből állt a vizsgált időszak összesített adatai alapján. Fogyasztásuk a hideg időszakban lényegesen nagyobb volt, mint a meleg időszakban (16,4±10,5% ill. 2,2±0,9%, P<0,05). A vizsgált időszakban, jellemzően a Rana fajok (főként a kecskebéka fajcsoport) voltak fontosabbak, de 2004 márciusában a vidrák kétszeres mennyiségben zsákmányoltak varangyokat (Bufo fajokat), mint Rana fajokat. A vidrák harmadlagosan fontos táplálékát a mocsári teknős jelentette. A teknösfogyasztás a hideg időszakban lényegesen nagyobb arányú volt, mint a meleg időszakban (14,4±8,2% ill. 0,03±0,03%, P<0,01). Madarakat, elsősorban közepes méretű vízimadarakat (pl. réceféléket) alkalmilag fogyasztottak a vidrák. A hideg időszakban lényegesen kisebb volt a madarak fogyasztási aránya, mint a meleg időszakban (1,4±0,5%> ük 7,5±2,9%, P<0,01). Emlős (elsősorban kisrágcsáló) zsákmányolás esetileg fordult elő (átlagosan 0,03±0,02%o), nem volt lényeges különbség a hideg és a meleg időszakok között (P=0,505). A gerinctelenek és a növények (főként fűfélék) fogyasztási aránya (2,6±l,3%o és 0,02±0,01%, sorrendben) nem tért el lényegesen az időszakok között (P=0,399 és P=0,421). A gerinctelenek között legjelentősebbek a vízben élő bogarak (elsősorban Dytiscidae) voltak, de 2003 augusztusában a tízlábú rákok (Astacus spp.) a