Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.4. Eredmények
hozamú Babócsai Rinyán volt számottevő, különösen nyáron, ezen kívül előforduló táplálékelem volt a berzencei területen. Hazai vizsgálatokban kiugróan magas tízlábú rák fogyasztást a Balaton vízgyűjtő területéhez tartozó Tetves patakon tapasztaltunk (LANSZKI és MOLNÁR 2003). Érdekességként említjük, hogy az európai mediterrán területeken idegenhonos észak-amerikai vörös rák (Procambarus clarkii) nagyarányú fogyasztásáról számos vidratáplálékot elemző tanulmányban beszámoltak (pl. BEJA 1996, MAGALHÄES et al. 2002, CLAVERO et al. 2003, 2004, OTTINO és GILLER 2004, PEDROSO et al. 2006). Nálunk (LANSZKI et al. 2008b), ahogy európai elterjedésének nagyobb részén, a vidra szaporodása nem szezonális. Ezért a kisvízfolyások időszakos kiszáradása vagy alacsony vízállása a vidra szaporodási sikerét ronthatja (RUIZ-OLMO et al. 2002) az optimálisnál rosszabb táplálékellátottság miatt. Ilyen kedvezőtlen feltételek esetén a vidrák növelhetik a mozgáskörzetüket (ERLINGE 1968), mi a mintaszámok csökkenését tapasztaljuk. Számos tanulmányban (pl. ERLINGE 1968, JEFFERIES 1986, KRUUK et al. 1986, MASON és MACDONALD 1986, KRUUK 1995, CARSS 1995) részletezték, hogy a vidra évszakos ürítési viselkedését számos tényező befolyásolja, pl. a vízhőmérséklet, a halkészlet nagysága, a társas kapcsolatok, stb. A mintaszámok ingadozása azt jelzi (195. ábra), hogy a vidrák jelenléte a területeink többségén feltehetően csak többé-kevésbé stabil, ami megint csak az élőhelyi feltételek kedvezőtlen változásaival függhet össze. A kedvezőtlen haltáplálék ellátottságot jelzi a fogyasztott 20 halfaj (taxon) mellett az egyéb táplálék taxonok magas száma (33). Bár a vidrák képesek nagyon sokféle táplálékot hasznosítani (CHANIN 1985, MASON és MACDONALD 1986, KRUUK 1995), vagyis táplálkozásukban meglehetősen flexibilisek, a gerinctelenek, kétéltűek és madarak mellett (ERLINGE 1967, KRUUK 1995, JEDRZEJEWSKA et al. 2001, RUIZ-OLMO et al. 2001, CLAVERO et al. 2003, 2005) optimális körülmények között a hal a fő táplálékuk. A reofil halak alacsony fogyasztása (vízfolyásokról lévén szó) alacsony volt. Bár a vizsgált időszakban ezeken a területeken nem zajlottak hal felmérések, de a korábbi preferenciavizsgálatok (ERLINGE 1967, KRUUK 1995, LANSZKI és SALLAI 2006) tapasztalatai azt jelzik, hogy a vidra haltáplálék-összetétele és a halkészlet összetétele között összefüggés áll fenn. Összességében, a vidrák táplálkozásukban alkalmazkodnak a rövid ideig tartó kedvezőtlen élőhelyi körülményekhez, az egyébként domináns halról képesek táplálékot váltani kétéltűek, rákok, madarak, vagy emlősök irányában, amíg a halkészlet ismét gazdagabbá válik. A haltáplálék nagyobb része jellemzően kisméretű, közönséges, széles ökológiai tűrésű invázív fajokból áll. Nem ismert pontosan a mértéke, de az élőhelyen hosszabb időszakban bekövetkező kedvezőtlen jelenségek (pl. kiszáradás) feltehetően negatívan hatnak a vidrák kondíciójára, szaporodási sikerére. Az eredmények azt mutatják, hogy a kisvízfolyások vidra élőhelyként is (legalább táplálkozó területként és migrációs útvonalként) jelentős szerepet játszanak az ökológiai hálózatban. A vízfolyások (vidra)monitorozására és az élőhely kezelésre a forrástól a tengerig (vagyis komplex módon) nagyobb figyelmet kellene fordítani. c) Lápok Táplálék-összetétel A Baláta-tavi mintákban a fő táplálék taxonok fogyasztása az előfordulási esetek eloszlásvizsgálata alapján a két évben eltérést mutatott (Chi-négyzet teszt, x 2 4 = 30,91, P <0,001), ugyanakkor a haltáplálék (21. táblázat) és külön a nem haltáplálék fogyasztás összehasonlító vizsgálatakor (B%) az évek közötti különbség nem volt szignifikáns (páros t-próba, t=3,03, P=0,094, mindkét esetben). Az elsődlegesen fontos haltáplálék-
