Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.4. Eredmények

19. táblázat: A Dráván élő vidra halpreferenciája (adatok: LANSZKI és SALLAI 2006) Hal Preferencia index (E {) Halfaj guild Dl Dl D3 D3 Átlag 1. év 2. év 1. év 2. é\ Ponty (Cyprinus carpio ) E 0,97 1,00 1.00 0,99 Vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus ) S 1,00 1,00 0,88 1,00 0,97 Fogassüllő (Stizostedion lucioperca ) E 0,97 0,91 1,00 0,91 0,95 Csuka (Esox lucius ) E 1,00 0,71 1,00 0,90 Kárász {Carassius spp. ) E 0,86 0,92 0,92 0,72 0,85 Lapos-/dévérkeszcg (Abramis spp. ) R 0,85 0,91 0,99 -1,00 0,44 Sügér (Perca fluviatilis ) i: 0,78 0,78 -1,00 0,64 0,30 Naphal (Lepomis gibbosus ) E 0,78 -1,00 0,93 -0,02 0,17 Szélhajtó küsz (Alburnus alburmis ) E -0,44 0,33 -0,05 0,82 0,16 Küllő (Gobio spp. ) R 0,90 0,55 -1,00 -0,18 0,07 Bodorka (Rutihis rutilus ) E 0,13 -0,71 0,54 0,21 0,04 Rózsás márna (Barbus barbus ) R 0,21 0,02 -0,26 -0,35 -0,10 Durbincs (Gymnocephalus spp.) E -1,00 0,16 0,48 -0,35 -0,18 Harcsa (Silunts glanis ) E 1,00 -1,00 -1,00 -0,33 Fejes domolykó (Leuciscus cephalus ) E -0,88 -0,79 0,01 -0,73 -0,60 Paduc (Chondrostoma nasus ) R -1.00 -1,00 -1,00 -0,38 -0,85 Szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus ) E -1,00 -1,00 -1,00 -0,81 -0,95 Megjegyzés: Ej - Ivlev- féle pereferencia index, Dl - Ortilos, D3 - Vízvár. Hal guildek: R - reofil, E - euritop, S - stagnofil. Ráadásul a parton talált halak jelentős részét nem vidra, hanem pl. gémfélék ejtik el, az elpusztulás oka (betegségek, halkezelés) tehát gyakran tisztázatlan. így a „prédamaradványra" alapozott vizsgálatban - halkórtanban jártas állatorvos közreműködése nélkül nagy a téves következtetés lehetősége. Tanulságos lenne egy szakszerű hazai vizsgálat. A sebes sodrású Dráván élő vidrák nagyobb halakkal táplálkoztak, mint a holtágakon élők, amely eredményünk így, a kisebb folyókon korábban tapasztaltakat (WISE 1980, CARSS et al. 1990) erősíti meg. A nagyobb halak elejtése azok rendelkezésre álló készletétől függ, valamint ennek energetikai okai is vannak (ERLINGE 1967, CARSS 1995, KRUUK 1995). A nagyobb halak elejtésének oka az lehet, hogy a Dráva halban gazdag (SALLAI 2002), a befolyó vizei és mellékágai révén, halállománya sokkal inkább képes megújulni, mint az eutróf holtágaké. Azonban még a holtágak halállománya sem ingadozik olyan nagymértékben, mint a halastavaké, ahol az őszi lecsapolásokat követően táplálékhiány lép fel és a vidrák nem optimális táplálékforrásokat, pl. kétéltűeket, rovarokat (CHANIN 1985, MASON és MACDONALD 1986, CARSS 1995, KRUUK 1995, CLAVERO et al. 2001, LANSZKI 2002, JEDRZEJEWSKA et al. 2003) kényszerülnek fogyasztani, vagy szélsőséges esetben el is vándorolnak (DELIBES et al. 2000). Ezt alátámasztják eredményeink, amelyek szerint a vidrák táplálékában minden területen és évszakban a hal szerepelt domináns táplálékként, valamint a vidrák minden vizsgált Dráva-menti területen állandó jelleggel jelen voltak. A természetes vizeken folyamatosan rendelkezésre álló haltáplálék-készlet pedig az egyik alapja a vidra sikeres szaporodásának (pl. CHANIN 1985, RUIZ-OLMO et al. 2001, 2002). A vidrák fő táplálékát mindkét élőhely típusban euritop halak alkották. Bár a Dráván élők több folyóvízi halat fogyasztottak, de több stagnofil halat is, míg a holtágakon élö vidrák alacsony arányban fogyasztottak stagnofil halakat. Ennek hátterében az állhat, hogy a stagnofil fajok a befolyó patakakokon keresztül jutnak le a számukra idegen