Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.4. Eredmények
A vidra haltáplálékának eloszlása a halak tömegkategóriái szerint A vidra által fogyasztott halak zömmel 100 g-nál kisebb tömegűek voltak a Dráva szakaszokon (átlagosan: 85,6%, terjedelem: 82,6-90,8%), és a holtágakon egyaránt (átlagosan: 91,7%), terjedelem: 90,1-94,6%). Táplálékként 500 g-nál nagyobb tömegű hal alig fordult elő (Dráva: 1,3-1,8%), holtágak: 0-1,8%, 193a. ábra). A Drávai folyószakaszokon élö vidrák haltáplálékának méret szerinti eloszlása nem különbözött egymástól szignifikánsan (Chi 2-teszt, % 2 6 = 10,60, P=0,102), ahogyan a holtágak között sem volt lényeges eloszlásbeli különbség (Chi 2-teszt, x 2 6 = 7,16, P=0,306). A Dráván élő vidrák a jellemzően apró méretű halak fogyasztása mellett összességében nagyobb tömegű halakkal táplálkoztak, mint a holtágakon élők (Chi 2-teszt, x 2 3=22,38, P<0,001, 193a. ábra). Az 500 g feletti két kategória esetében tapasztalt igen alacsony százalékos adatok jobb szemléltetése érdekében használtunk az ábrákon logaritmikus skála beosztást. A vidra haltáplálékának eloszlása a halak jellemző guildje szerint A Drávai folyószakaszokon élő vidrák haltáplálékának guildek szerinti eloszlása szignifikánsan különbözött (Chi 2-teszt, x 2 4 =78,95, P<0,00) a területek között. Leggyakrabban euritop (széles ökológiai tűrésű) halakat zsákmányoltak (61-78%), azonban Őrtilosnál a reofil (áramláskedvelő) fajok aránya is jelentős volt (31%). A holtágakon élő vidrák haltáplálékának guildek szerinti eloszlása szintén szignifikánsan különbözött a területek között (Chi 2-teszt, % 2 4 =82,65, P<0,001). A vidrák ezeken a területeken is jellemzően euritop halakat zsákmányoltak (61-85%), de viszonylag nagyobb arányú volt a stagnofil halak fogyasztása Bélaváron (27%) és Barcson (39%). A reofil fajok fogyasztása nem volt számottevő (1-7%). A hal guildeket tekintve, a Dráván élő vidrák a holtágak mentén élőkhöz képest szignifikánsan több áramláskedvelő (18,9%, vs 3,3%», pl. márna, paduc) és kevesebb állóvizet kedvelő halat (9,8% vs. 24,5%, pl. vörösszárnyú keszeg) fogyasztottak (Chi 2-teszt, X 2 2=52,95, P<0,001, 193b. ábra). Fő táplálékukat azonban mindkét élőhely típuson a széles ökológiai tűrésű halak (pl. ezüstkárász, egyes keszegfélék) alkották, melyek fogyasztási aránya átlagosan 71%-ot, illetve 72%o-ot tett ki a Dráván és a holtágakon. Jelentős volt a nem őshonos halak (pl. törpeharcsa, naphal, ezüstkárász) fogyasztása. 0,01 <100 100- 501- 1000< Reofil Euritop Stagnofil 500 1000 (a) Halak tömegkategóriája (g) (b) Hal guildek 193. ábra: A Dráván (sötét oszlop) és a holtágakon élő (fehér oszlop) vidrák haltáplálékának eloszlása a halak tömege és a halak élőhelyi jellemzői (guild) alapján (adatok: LANSZKI és SALLAI 2006) Megjegyzés: ahalak élöhelyi jellemzők (guild) szerinti besorolása: reofil: áramláskedvelö, euritop: széles ökológiai türésü; stagnofil: állóvizet kedvelő, vagy mocsári, átlag±SE, logaritmikus skála.
