Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.3. Alkalmazott módszerek

Az emlősök határozása koponyacsontok és fogazat (SCHMIDT 1967, MÄRZ 1972, ÚJHELYI 1989, saját referencia gyűjtemény), a madaraké toll és koponyacsontok (BROWN et al. 1993, referencia tollgyűjtemény), a hüllőké szarupikkelyek és csontok (DELY 1983), a kétéltűeké csontok (PAUNOVIC 1990), a gerincteleneké kitinváz (pl. MÓCZÁR 1969, referencia gyűjtemény) alapján zajlott. A mocsári teknős maradványok vidra hullatékból történő azonosítása érdekében egy másik területen (Korcsina-csatorna, Lakócsa, Somogy megye) elpusztultán talált mocsári teknős csont- és bőrpreparátumát használtuk fel. (Az elpusztultán talált védett állatok preparátumainak tartására engedélylyel rendelkezünk.) Növények, különösen a magvak határozását Soó és KÁRPÁTI (1968) munkája alapján végeztük. A legkisebb ismert táplálékelem számot (CARSS és NELSON 1998) a hullatékban talált, határozásra alkalmas csontok száma alapján határoztuk meg. A vidrahullatékokból gyakrabban előkerülő kétéltűek és halak egyaránt rendelkeznek páros csontokkal, így például a koponyában, illetve a kétéltűek csípő- és combcsontjai említhetők kiváló határozóbélyegként. Ezeket a legkisebb ismert táplálékelem szám megállapítása érdekében nemcsak párba állítottuk, hanem méretük szerint is elkülönítettük. Például, ha egy hullatékban 5 db ezüstkárász garatfogat találunk, amiből 3 db jobboldali és 2 db baloldali, és hasonló méretük alapján párba állíthatók, akkor 3 példány elfogyasztását jegyezzük fel. Ha ezek mellett 4 db jobboldali ezüstkárász kopoltyúlemezt is találunk, akkor minimum 4 példányról van szó. A mérési és határozási adatokat jegyzőkönyvben rögzítettük. A vidra hullatékokban talált emlős maradványok azonosítása érdekében - a zsákmány fogai és koponyacsontjai hiányában - speciális technikát alkalmaztunk. Az emésztés során épen maradó, hullatékban talált szőrszálak közül 4-5 fedőszört gyűjtünk ki, majd ezeket tárgylemezre, vékony rétegben felkent 5 %-os meleg zselatin-oldatra helyeztük. A zselatin megszáradása után a szőrszálakat lehúzva, 300x-os nagyítású fénymikroszkóp alatt vizsgáltuk a szőrszál kutikula mintázatát. A határozáshoz szőrhatározó atlaszokat (DEBROT et al. 1982, TEERINK 1991) és saját készítésű referencia gyűjteményt alkalmaztunk. Az esetek jelentős részében tisztálkodás során lenyelt vidraszőrt találtunk. 132. ábra: A hal (fogassüllő) koponyacsontjai (BERINKEY 1966) 1 - praemaxillare, 2 - praeorbitalc, 3 - mesopterygoideum, 4 - infraorbitalia, 5 - metapteryg oideum, 6 hyomandibulare, 7-praeoperculum, 8-operculum, 9-suboperculum, 10-interoperculum, 11 -symplecticum, 12 - quadratum, 13 - pterygoideum, 14 - articulare, 15 - maxillare, 16 - dentale.