Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.2. Problémafelvetés, célkitűzések

Halastavak Magyarországon a haltermelés céljára üzemeltetett tóterület nagysága az elmúlt 10 évben emelkedett: 1995-ben a haltermelő mesterséges tóterület nagysága 17.545 hektár volt, mely 2005-re 25.846 hektárra nőtt (PINTÉR 2006, HALTERMOSZ 2006). A természetes vizeken és víztározókon folyó halászatra használt területben is növekedés tapasztalható, míg 1995-ben kb. 130 ezer hektárt, addig 2005-ben 141 ezer hektárt halásztak. A halastavak területének kb. háromnegyed része magántulajdonba került (PPNTÉR 2006), többségükön pontydominanciájú polikultúrás termelést folytatnak. A termelő tógazdaságok kiemelkedő jelentőségűek a vidraállomány fenntartásában is. A tógazdasági haltermelés természetes kísérője egyes természetvédelmi szempontból fontos fajok megtelepedése, jelenléte a halastavakon. Számos olyan terület van, ahol a halászati és a természetvédelmi érdekek találkoznak. Ilyen például a vízminőség védelme, a vizes élőhelyek állapotának javítása, a természetes állapot fenntartása, a természetes vizeinkben élő halfajok életterének védelme. Talán csak egy olyan terület van, ahol érdekellentét tapasztalható, ez pedig a védett állatfajok által okozott kártétel problémája (HALTERMOSZ 2006). A halastavak táplálékkínálata kitűnő lehetőséget nyújt számos állatfajnak, például a szürke gémnek, a kormoránnak, vagy a vidrának. Mivel a természetvédelmi törvény csak lehetőséget ad, de további jogszabályok nem rendelkeznek egyértelműen a védett és fokozottan védett állatfajok egyedei által okozott károk enyhítéséről, meglehetős tanácstalanság tapasztalható a kártétel kérdésével kapcsolatban. Miután a hazánkban üzemelő tóterületek egy részét felvették a Natura 2000 hálózatba, az ott gazdálkodóknak a támogatások elnyeréséhez elengedhetetlen a kijelölés alapjául szolgáló Natura 2000-es állatfajok fenntartása. A magántulajdonba került tavak gazdái azonban nehezen tűrik a halászmadarak és a vidra halfogyasztását. Ebből a rövid problémafelvetésből is látható, hogy az elmúlt évtizedekben miért foglalkoztak Európa szerte meglehetősen intenzíven a vidra táplálkozási szokásainak vizsgálatával. Bár a halastavakon élő vidrák táplálék-összetételéről ma már igen nagyszámú vizsgálati eredmény áll rendelkezésre (összefoglalta pl. JEDRZEJEWSKA et al. 2001, LANSZKI 2002, CLAVERO et al. 2003), a haltáplálék választást korábban csak néhány, a hazai környezeti feltételektől eltérő tavon vizsgálták (KLOSKOWSKI 1999, TAASTROM és JACOBSEN 1999, GEIDEZIS 2002). A halastavakon végzett vidratáplálék vizsgálataink célkitűzése az évszakos és a területfüggő összetétel, valamint a vidra haltáplálék választásának tanulmányozása volt. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet halastavain 2003 tavaszán, vidrák korábban részletezett molekuláris genetikai vizsgálata érdekében végzett hosszabb időtartamú mintagyüjtés során különös esetet figyeltünk meg (LANSZKI et al. 2006). A tavak mentén élő vidrák a 2003-as hosszú tél során közel kétszáz hibernált mocsári teknőst (Emys orbicularis) ejtettek zsákmányul. Bár a vizsgált területen mindkét faj gyakori, a vidra mocsári teknős zsákmányolása (predációja) ezelőtt (LANSZKI et al. 2001) itt nem volt ismert. Ez a jelenség teljesen szokatlan, ugyanakkor természetmegőrzési szempontból fontos lehet. A mocsári teknős - amint a vidra - széles elterjedésű (PUKY et al. 2005), de alig ismert a populációnagysága és a biológiai életciklusa (FARKAS 2000). A vidra és a mocsári teknős élőhelyei jelentős átfedést mutatnak, így lápokon, mocsarakon, öntözőcsatornákon, holtágakon, tavakon és halastavakon együttesen előfordulhatnak. A teknős aktivitási időszakában teljes mértékben a vízhez kötődik, a szárazföld belsejében csak ritkán, vándorlás (telelés, új élettér keresése) közben fordul elő. Ökológiáját alapvetően külső hőszabályozású (ectoterm) fiziológiája szabja meg. Magyarországon a téli elvermelésből márciusban jön elő és októberig tart aktivitási periódusa. Telelőhelynek az esetek zömé-