Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.1. A vidra zsákmányszerző viselkedése, vizsgálati módszerek

hattak menekülésre képtelenné, vagy azokat gémfélék előtte megszigonyozták, stb. Ezekben az esetekben, a vidra sokkal inkább a fontos szanitéc (betegségmegelőző) szerepet tölti be (!). Európában, az édesvizek környékén élő vidrák táplálkozási szokásainak kutatásával kapcsolatban két fontos terület említhető. Egyik a Nyugat- és Észak-Európa kisebb folyóin, patakjain és tavain végzett vizsgálatok köre, amelyekben a legfontosabb gazdasági halak a pisztrángfélék, illetve a csuka. A másik terület Közép- és Kelet-Európa, ahol a halastórendszerekben elsősorban pontyféléket tartanak, a ragadozó halak szerepe alárendelt. A halastavakon, tározókon és folyók mentén élő vidrák életmódjáról, így táplálkozási szokásairól számos külföldi (pl. CHANIN 1985, MASON és MACDONALD 1986, CARSS 1995, KRUUK 1995,2006) és hazai összefoglaló munkát (LANSZKI 2002, KEMENES et al. 2005), továbbá igen nagyszámú tanulmányt találhatunk. Alább, csak a hazai vizsgálatokat tekintjük át. A hazai vidratáplálkozás vizsgálatok kezdete A külföldön végzett vizsgálatok tanúsága szerint, bár a vidra táplálékának jelentős hányada mindenütt halakból áll, a halzsákmány összetételében és arányaiban az egyes területek között jelentős eltérések tapasztalhatók. A földrajzi, környezeti feltételek különbözősége miatt ezek az eredmények a hazai viszonyokra nem általánosíthatóak. így számos vizsgált halfaj nálunk nem él (pl. lazac), vagy ritkaságnak számít (pl. pisztrángok, menyhal), ugyanakkor több fontos hazánkban gyakori halfaj szerepét e tárgykörben korábban egyáltalán nem vizsgálták. Bár a védetté nyilvánítást követően felmerült a vidra táplálkozási szokásainak és a táplálkozás élőhellyel való kapcsolatának a kutatása iránti igény (TANKÓ és TASSI 1978), a vizsgálatok még jó ideig nem kezdődtek el. Magyarországon elsőként KEMENES (1988) publikált adatokat a vidra táplálék-összetételéről. A szerző a vidra táplálékában összesen kb. 20%-ban talált puhatestűeket, ízeltlábúakat, kistestű madarakat, kisemlősöket, növényeket és 80%-ban halakat. Vizsgálata szerint, a gazdaságilag jelentős halak aránya még tógazdasági területen sem haladta meg a 40%-ot (százalékos relatív előfordulási gyakoriság). A megkezdett vizsgálatokat KEMENES és NECHAY (1990), majd KEMENES (1993) folytatta. Vizsgálatukban öt, egymástól lényegesen eltérő adottságú magyarországi területen: a Balatonon, a KisBalatonon, az ócsai tőzeglápon, a veresegyházi horgásztavon és a somogyfajszi horgásztavon tanulmányozták a vidra téli és tavaszi táplálék-összetételét. Eszerint élőhelytől függetlenül a hal volt a vidra domináns tápláléka (67-91%), legalacsonyabb értéket Somogy faj szon, a legmagasabbat Veresegyházán tapasztalták. Másodlagosan fontos táplálékot képeztek a rovarok a Balatonon, a Kis-Balatonon, Ocsán és Somogyfajszon (4-28%), valamint a puhatestűek Veresegyházán (6%). A kétéltűek csak a Balatonon (3%), az emlősök és a madarak a Kis-Balatonon (6, ill. 4%) voltak jelentősek a táplálékban. KEMENES és NECHAY (1990) véleménye szerint olyan környezetben, ahol a zsákmányul ejthető fajok diverzitása nagy, a táplálék összetétele is sokkal változatosabb. Szerzők a haltáplálékot gazdasági szempont alapján csoportosították (káros, közömbös és haszonhal) és értékelték. A vizsgált területek sokféleségéből adódóan azt tapasztalták, hogy egyes területeken (pl. Balaton, Somogyfajsz) a vidra táplálékában a gazdaságilag közömbös és káros halak domináltak, míg máshol (pl. Kis-Balaton) a gazdaságilag jelentős fajok. Bár kisméretű csuka- és pontyfélék, valamint a közepes méretű angolna esetén kismértékű preferenciát figyeltek meg, megállapításuk szerint a vidra generalista a haltáplálékkal szemben, alapvetően nem részesít előnyben egyes halfajokat. Ez alapján a szerzők a halgazdaságok számára javasolták, hogy a természetes halállományt is érde-