Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

2. A VIDRA ELŐFORDULÁSÁNAK FELMÉRÉSE ÉS ÉLŐHELYÉNEK MINŐSÍTÉSE - 2.1. Problémafelvetés, előzmények - 2.2. A vidra elterjedése

1. ábra: A vidra elterjedési területe (MASON és MACDONALD 1986) szat és az élőhely vesztés együttes hatására. Kipusztult Lichtenstein, Hollandia és Svájc területéről. Életerős állományok maradtak fenn Portugáliában, Írországban, Görögországban. Skóciában és az észak orosz tajgán. A Skandináv országokban az amerikai nyérc terjedésével a két faj közötti versengés jelentkezett. Ez elsősorban a télen fellépő jelentős táplálkozási niche-átfedés miatt következett be (pl. ERLINGE 1972, KAUHALA 1996). Számos visszatelepítési és sürűségnövelési programot hajtottak végre, többek között Svájcban, Hollandiában, Svédországban, Nagy-Britanniában és Spanyolországban, de természetes megtelepedés is bekövetkezett pl. Finnországban és Nagy-Britanniában (MITCHELL-JONES et al. 1999). Korfu, Leszbosz, Khiosz és Euboeia kivételével hiányzik a mediterrán szigetvilágból. A több generáción keresztül tapasztalt állományhanyatlás következtében az IUCN (Nemzetközi Természetvédelmi Unió) 1999ben a vidrát a veszélyeztetett fajok között sérülékeny (vulnerable, potenciálisan veszélyeztetett) fajként listázta (HILTON-TAYLOR 2000). Az aktív és passzív védelem, a vizes élőhelyek általános javulása (pl. rehabilitációja), a mérgező anyagok koncentrációjának csökkenése következtében, az 1990-es évek felmérései szerte Európában a faj terjedését és állománynövekedését mutatták (pl. Németország: REUTHER és ROY 2001, Spanyolország: CORTÉS et al. 1998, RUIZ-OLMO és DELIBES 1998, Lengyelország: BRZEZINSKI et al. 1996, Szerbia és Montenegro: PAUNOVIC és MILENKOVIC 1996, Portugália: TREMDADE és FARINHA 1998, európai áttekintés: CONROY és CHANIN 2002). A javuló állományhelyzetre való tekintettel az IUCN a Vörös Listán a vidrát a veszélyeztetettség közeli faj (Near Threatened) kategóriába sorolta (IUCN 2006). Az állománynövekedés helyenként már olyan mértékű volt, hogy egyes szerzők a növekvő károkozás miatt esetleg újból fellépő üldözéstől tartottak, elsősorban a magánosításon ebben az évtizedben átesett közép-kelet-európai régióban (REUTHER 1998, KRANZ 2000). Az 1994-ben 37 országot átfogó felmérés eredményéhez képest, a 2001-ben végzett felmérés szerint a növekvő vidraállományok aránya 28%-ról 38%-ra emelkedett, ezzel együtt csökkent azon országok részaránya (40%-ról 22%-ra), melyekben a vidra ritka, vagy kipusztult fajnak tekinthető. A stabil állományokkal rendelkező országok részaránya (a fennmaradó rész) nem változott lényegesen.