Ábrahám Levente (szerk.): Biodiverzitás Napok. Gyűrűfű 2006-2008 - Natura Somogyiensis 13. (Kaposvár, 2009)

Török Júlia Katalin: Házas amőbák (Amoebozoa: Arcellinida és Cercozoa: Filosea) Gyűrűfű térségében

Anyag és Módszer 2007. 06. 23-án talajmintákat és vízi üledéket gyűjtöttem a 2. Biodiverzitás Nap kere­tén belül kijelölt 1 km 2-es területen. A hat mintavételi hely és a minták természete a következő volt: 1. talajfelszíni humuszréteg (Ah) és bomló avar (Af) az erdei tanösvény 6. táblájánál egy öreg cseres-tölgyesben; 2. talajfelszíni humuszréteg (Ah) az erdei tan­ösvény 6. és 7. táblái között egy öreg tölgyesben közel a völgy aljához; 3. talajfelszíni humuszréteg (Ah), az erdei tanösvény 7. táblájánál kidőlt, korhadó fatörzsek körül egy öreg cseres-tölgyesben; 4. nedves alzat vízborítás nélkül a völgyben, Typha sp. alatt; 5. nedves alzat vízborítás nélkül a völgyben Phragmites communis alatt; 6. gyűjtési terüle­ten kívül Gyűrűfű előtt, vízi üledék az utat szegélyező sasos vizesárokból, fűz, éger alatt. Eredmények Összesen 53 taxon került elő a mintákból ( 1. táblázat), valamennyi előfordult már más hazai élőhelyeken. Értékelés A vizsgált élőhelyeken a terresztris fajok túlsúlya volt jellemző. A mintavételezésbe bevont vizes élőhelyek időszakosan kiszáradó sással és náddal borított patakmenti mocsarak voltak, ahol nem bontakozhatott ki az akvatikus habitatokra amúgy jellemző gazdag bentikus házas amőba fajegyüttes. Ugyanez magyarázza a nagyszámú aerofil házas amőba faj előfordulását a vizes habitatban. A terület taxonlistája valószínűleg nem teljes, több minta feldolgozásával növelhető és elsősorban további ritka fajok előkerülé­se várható. Feltűnő, hogy egyetlen Nebela faj sem került elő a mintákból. Ez utóbbi az erdei talaj szárazságára utal, amely a viszonylag szegény avarborításból és a nyers humusz csekély mennyiségéből is következik. A cseres-tölgyesek általánosságban is szegényebbek házas amőbákban például egy bükköshöz viszonyítva. A mostani vizsgá­lat során megtalált terresztrikus és vízi taxonok többnyire nem ritkák egyéb hazai élőhe­lyeken sem. A Magyarországon eddig ritkán észlelt taxonok közül kiemelném a Centropyxis plagiostoma terricola Bonnet & Thomas, 1955 alfajt amelynek a második és a Centropyxis elongata (Penard, 1890) fajt amelynek harmadik hazai előfordulását jegyeztem fel. Mindkettő tipikus talajlakó és a genuson belüli viszonylag kis méretük miatt (50um körül) feltehetőleg kevesen veszik észre őket. Köszönetnyilvánítás Köszönöm Fridrich Ágnesnek és Fridrich Istvánnak (Gyürüfü Egyesület), hogy a helyszínen a gyűjtőmunkához csodálatos feltételeket teremtettek és Dr. Kovács Tibornak (MME szakosztályi titkára), hogy részt vehettem a programban, valamint az áldozatos szervezőmunkát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom