Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok III. - Natura Somogyiensis 12. (Kaposvár, 2008)

Sár József-Merkl Ottó: Kétújfalu és Teklafalu környékének bogárfaunája (Coleoptera)

Sajnos mára az Ormánság legelő állatállománya szinte teljesen eltűnt, így a Dráva­síkra egykor oly jellemző fáslegelők aránya csökkent, és a meglévők fenntartása is igen kérdésessé vált. Mindenképpen szükséges lenne az ilyen élőhelyek legeltetése. Ez a hosszú távú megőrzésük záloga, és így elősegítené egyes talaj lakó és trágyafogyasztó bogárfajok fennmaradását. A réteket, kaszálókat leginkább a cserjésedés, a talajvízszint csökkenése, illetve a mezőgazdasági müvelésbe vonás veszélyezteti. A kaszálók, legelők antropogén hatásra létrejött területek, így ha fenn szeretnénk tar­tani ezt az állapotot, az ilyen élőhelyeket rendeltetésszerűen kell kezelni. A nedves rétek esetén a legnagyobb gondot a víz elvezetése jelenti, mivel ezek hatására a talajvízszint jelentősen csökken, így a flóra nagymértékben átalakul, és ez az itt élő bogárközösségre is hatással van. Javasoljuk e területek vízellátottságának hosszú távú megőrzését. Erdők Napjainkra az Ormánságban az erdők területaránya jelentősen csökkent. Főleg a kemény fás ligeterdők tűntek el, belőlük csak mutatóban akad néhány folt. A puhafás ligeterdők gyors regenerálódó képességének köszönhetően még nagyobb területeket foglalnak el. A még természetközeli erdőkben mindenképpen kerülni kell a tarvágást és előtérbe helyezni a szálaló vágást, melynek hatására az eredetihez közeli állapotok hozhatók létre (változatos koreloszlás és fafaj összetétel). Mivel sok szaproxilofág bogárfaj (pl. Scarabaeoidea, Buprestídae, Cerambycidae) létfeltétele a holt faanyag, javasoljuk az idős, korhadt, kidőlt fák, tuskók területen hagyását. A fában fejlődő boga­rak erdészeti szempontból legfeljebb mint másodlagos kártevők jelentkeznek, ezért a területen hagyott tuskókban élő fajok nem jelentenek veszélyt az egészséges faál­lományra. A telepített idegenhonos állományok (akác, fenyő, vöröstölgy stb.) őshonos fafajokra való lecserélése is elősegítené az eredeti állapothoz hasonló élőhelyek területének növekedését, mely hozzájárulna az itt fellelhető változatos bogárfauna fenn­maradásához. Az előkerült bogárfajok felsorolása A családok Lawrence & Newton (1995) és a Fauna Europaea (2004) sorrendjét követik, a családokon belül a fajok ABC-sorrendben következnek egymás után. Rövidítések: K = Kétújfalu, T = Teklafalu. Gyrinidae - Keringőbogár-félék Gyrinus distinctus Aubé, 1836 - T Gyritius paykulli Ochs, 1927 - T Gyrinus substriatus Stephens, 1829 - K (Sár 1992), T Haliplidae - Víztaposóbogár-félék Haliplus fluviatilis Aubé, 1836 - T Haliplus heydeni Wehncke, 1875 - T Haliplus ruficollis (De Geer, 1774) - K (Sár 1992), T Peltodytes caesus (Duftschraid, 1805) - K (Sár 1992), T Dytiscidae - Csíkbogárfélék Acilius sulcatus (Linnaeus, 1758) - K (Sár 1992), T Agabus labiatus (Brahm, 1790) - K (Sár 1992) Agabus uliginosus (Linnaeus, 1761) - K (Sár 1992) Agabus undulatus (Schrank, 1776) - K (Sár 1992) Bidessus unistriatus (Goeze, 1777) - K (Sár 1992), Colymbetes fuscus (Linnaeus, 1758) - T Cybister lateralimarginalis (De Geer, 1774) ­Dytiscus marginalis Linnaeus, 1758 - K (Sár 1992), T Graphoderus austriacus (Sturm, 1834) - T Graptodytes bilineatus (Sturm, 1835) - K (Sár 1992), T Hydaticus grammicus (Germar, 1830) - T Hydaticus seminiger (De Geer, 1774) - K (Sár 1992) Hydaticus transversalis (Pontoppidan, 1763) - K (Sár 1992), T

Next

/
Oldalképek
Tartalom