Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok III. - Natura Somogyiensis 12. (Kaposvár, 2008)

Sár József-Merkl Ottó: Kétújfalu és Teklafalu környékének bogárfaunája (Coleoptera)

lyezésre. Néhány ritka faj a Zoologische Staatssammlung (München, Németország) bogárgyűjteményét gazdagítja. Faunisztikai szempontból érdekes fajok A bevezetésben felsorolt szakirodalmi források számos, faunisztikai szempontból érdekes fajt kiemelten is tárgyalnak. Az alábbiakban csak olyan fajokat említünk, amelyek a korábbi közleményekben nem szerepeltek, vagy amelyekről újabb információ áll a rendelkezésünkre. Az előkerült 28 védett faj, köztük 3 közösségi jelentőségű faj (Natura 2000 jelölőfaj) felsorolása az 1. táblázatban látható. Hydroporus neglectus Schaum, 1845 (Dytiscidae) - Észak- és közép-európai faj. Franciaországtól és Nagy-Britanniától Oroszországig ismert. Hazánkban mindössze néhány előfordulásáról tudunk (Barcs, Csaroda, Dabas, Farkasfa, Ocsa). Leginkább a kis erdei pocsolyákat kedveli, ezek aljzatán, mohában vagy bomló levelek között él. Gyakran kerül elő tőzegmohalápokból is (CSABAI 2000). Ilybius neglectus (Erichson, 1837) (Dytiscidae) - Közép- és észak-európai faj. Magyarországon régebben csak kevés helyről ismertük (Barcs, a Drávasík néhány pontja, Dobsza, Harkány, Pinnye) (CSABAI 2000). Az utóbbi időben igen gyakran került elő a nagyobb folyókat (Felső-Tisza, Bodrog, Duna) övező árterek víztereiben, holtmedreiben. E helyeken igen gyakori is lehet Rhantus exsoletus (Forster, 1771) (Dytiscidae) - Nagy elterjedésű palearktikus faj, Kelet-Szibériáig fordul elő. Európa nagy részén megtalálható, de a mediterrán területeken igen ritka. A régebbi magyar irodalomban gyakran felbukkan a faj neve, de ezek az adatok mind téves határozáson alapulnak. Nagy állandó vízterek, tavak lakója, kedveli a folyók lassú szakaszait (CSABAI 2000). Első megbízhatóan azonosított hazai példánya 2005 folyamán került elő Baján a Rezéti-Holt-Dunából (MOLNÁR et al. 2007). Hydrochus megaphallus Berge Henegouwen, 1988 (Hydrochidae) - Egész Európában elterjedt, mindenhol ritka, de gyakoribb, mint a Hydrochus brevis. Magyarországról csak Budapestről, Balatonfenyvesről, Biharugráról, Furtáról és Szigetszentmiklósról ismerjük, de a hazai Hydrochus-anyag teljes revíziója minden bizonnyal számos új előfordulási adatot eredményezne. Acidofil, kedveli a sasos, mocsaras víztereket (CSABAI et al. 2002). Pseudepierus italicus (Paykull, 1811) (Histeridae) - Hazánkban csak néhány dunántúli lelőhelye ismert. A Dél-Dunántúlon fáslegelőkön több alkalommal is előkerült. Mazur & KASZAB (1980) a hazai sutabogarakat összefoglaló munkája óta - Teklafalun kívül - az alábbi helyekről került elő. Baranya megye, Patapoklosi, fáslegelő, Quercus robur kérge alól, rostálás, 2001. III. 18., leg. Merkl Ottó (2 példány); Baranya megye, Tótszentgyörgy, fáslegelő, rostálás, 2004. IV. 27., leg. Merkl Ottó & Grabant Aranka (5 példány); Győr-Moson-Sopron megye, Feketeerdő, Házi-erdő, kemény fal iget, rostálás, 1996. V. 5., leg. Merkl Ottó & Fegyveres Orsolya (1 példány); Zala megye, Nagyrécse, fáslegelő (északi rész), egyelés, 2007. IV. IL, leg. Grabant Aranka & Merkl Ottó (1 példány). Cilea exilis (Boheman, 1858) (Staphylinidae) - Eredetileg Afrika trópusi részein fordul elő. Európában néhány éve jelent meg. Burgenlandból már ismert, Magyarországról ez alkalommal közöljük először. Baranya megye, Teklafalu, 2005. IX. 15., leg. Sár József & Sár Péter (1 példány); Baranya megye, Teklafalu, 2006. VI. 24. leg. Sár József & Sár Péter (1 példány).