Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok III. - Natura Somogyiensis 12. (Kaposvár, 2008)

Kevey Balázs-Csete Sándor: A horvátországi Drávaköz bükkállományai

1942a, 1942b, 1972-1973, 1974, 1976, KEVEY - HORVÁT A. O. 2000, VÖRÖSS 1965). E növények a Dráva-mellék flórajárásról (Dravense) már hiányoznak. Ide sorolható még a Lonicera caprifolium is, bár e növényfaj az Ormánság keleti peremének néhány pontján még megjelenik. A Drávaköz bükk állományai így némi kapcsolatot mutatnak a mecseki flórajárás (Sopianicum) gyertyános-tölgyeseivel (Asperulo tauhnae-Carpinetum) és bükköseivel (Helleboro odoro-Fagetum), ill. az illír bükkösökkel (vö. HORVÁT A. O. 1957b, 1958, BORHIDI 1963, 1965, 1966, 1968). Ebben az is szerepet játszik, hogy a Drávaköz az Alföld viszonylag déli fekvésű, szubmediterrán jellegű síksága (vö. RAUS 1975, RAUS et al. 1985), amely Dél-Dunántúl flóravidékének (Praeillyricum) néhány tájegységével is (Baranyai-dombság, Villányi-hegység) közvetlenül érintkezik. Ha a Bürüs és Dencsháza közötti „Szentegáti-erdő" (KEVEY 1996-1997) és a drávaközi (Beli Manastir - Kozarac) bükkállományokban összehasonlítjuk a karakterfajok csoportrészesedési arányát, néhány érdekes összefüggéshez jutunk. Ezek szerint északnyugatról délkeleti irányban a Fagetalia és az Alnion incanae elemek aránya csökken, viszont a Quercetea pubescentis-petraeae fajok növekvő tendenciát mutatnak (1. ábra). Mindez egyrészt azt igazolja, hogy a Dráva nyugati szakaszától délkelet felé a szubmontán elemek levándorlásának lehetősége egyre kisebb. Másrészt ezen ártéri szakaszok éghajlata is fokozatosan változik: délkeleti irányban a szubatlanti hatás csökkenése és a kontinentalitás növekedése a Fagetalia elemek megritkulását és a Quercetea pubescentis-petraeae fajok gyakoribb előfordulását eredményezi (1. ábra). Mindez érthető, hisz BORHIDI (1961) klímazonális térképe szerint a Dráva baranyai szakasza - így a „Szentegáti-erdő" is - a zárt tölgyes zónába, a Drávaköz pedig az erdőssztyep zónába tartozik. A Dráva folyásirányát tekintve az Aremonio-Fágion és Quercion farnetto elemek is egyre növekvő tendenciát mutatnak (2. ábra), amely a délkelet felé fokozódó szubmediterrán hatással hozható összefüggésbe. Feltűnő, hogy az erdősztyep zóna ellenére a Drávaköz erdeiben a gyertyános-tölgyesek (Circaeo-Carpinetum) között szórványosan bükk állományok is előfordulnak. Ennek oka elsősorban az, hogy a tájat átszelő vízfolyások által biztosított viszonylag közeli talajvízszint lehetővé teszi a hűvös és párás mikroklímát. E síksági "bükkösök" (Circaeo-Carpinetum fagetosum) ezért saját zónájukon kívül az erdőssztyep zónában is ki tudtak fejlődni. Síkvidéki előfordulásuk ezért extrazonálisnak tekinthető. % Szentegát Drávaköz 1. ábra: A Fagetalia (F), Alnion incanae (Ai) és Quercetea (Q) fajok csoportrészesedése a szentegáti és a drávaközi bükkös állományokban