Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok III. - Natura Somogyiensis 12. (Kaposvár, 2008)

Kevey Balázs: Szurdokerdő-fragmentumok a Zákányi-dombokon

Némi természetvédelmi problémát jelentenek az illegális fakivágások, valamint a helyenként terjeszkedő Robinia pseudo-acacia. 1996-ban avatták fel a Duna-Dráva Nemzeti Parkot, amely magába foglalja jelen tanulmányban bemutatott szurdokerdőket is. Állományaik - kicsiny kiterjedésük ellenére - Dél-Dunántúl vegetációjának értékes mozaikjait képezik. Megőrzésük, némi rekonstrukciójuk (pl. Robinia pseudo-acacia visszaszorítása) ezért fontos természetvédelmi feladat. Összefoglalás Jelen tanulmány Magyarország délnyugati részén, a Zákányi-dombok fragmentális szurdokerdeinek (Polysticho setiferi-Aceretum pseudo-platani Kevey in Borhidi et Kevey 1996) társulási viszonyait mutatja be öt cönológiai felvétel alapján. A lösz alapkőzeten kialakult állományok az elemzési eredmények szerint viszonylag erős szubmediterrán és illyr jelleget mutatnak, ezért a Magyar-középhegység szurdokerdeitől (Scolopendrio-Fraxinetum Schwickerath 1938) több délies elterjedésű növényfaj révén különböznek: Anemone trifolia, Carex strigosa, Knautia drymeia, Lamium orvala, Polystichum setiferum, Primula vulgaris, Tamus communis. E szubmediterrán faji összetételüknél fogva inkább Délkelet-Dunántúl (Scutellario altissimae-Aceretum pseudo-platani [A. O. Horvát 1958] Soó et Borhidi in Soó 1962) és Nyugat-Balkán (Chrysanthemo macrophyllo-Aceretum [I. Horvát 1938] Borhidi 1963) szurdokerdeivel mutatnak némi rokonságot. Figyelemre méltó továbbá a szubmontán Astrantia major, s különösen a dealpin Doronicum austriacum jelenléte. Mivel állományai kicsinyek, ezért Tilio-Acerion jellegük sem oly erős, mint a tipikus szurdokerdők esetében. Ennek ellenére védett növényeik, de főként sajátos faji összetételük miatt hazai vegetációnk értékes mozaikjait képezik. A társulás cönoszisztematikai helye a Polysticho setiferiAcerenion pseudoplatani Borhidi et Kevey 1996 alcsoportban jelölhető meg. Köszönetnyilvánítás Köszönetemet fejezem ki Horvát Adolf Olivért egykori tanáromat, aki kutatásaim kezdetén (1970-es évek) tapasztalatai átadásával segítette munkámat. Rövidítések Al: felső lombkoronaszint, A2: alsó lombkoronaszint, AF: Aremonio-Fagion, Agi: Alnenion glutínosaeincanae, Ai: Alnion incanae, Alo: Alopecurion pratensis, AQ: Aceri tatarico-Quercion, Ar: Artemisietea, Ate: Alnetea glutinosae, Bl: cserjeszint, B2: újulat, Ber: Berberidion, Bia: Bidentetea, Bin: Bidention tripartiti, C: gyepszint, Cal: Calystegion sepium, Che: Chenopodietea, ChS: Chenopodio-Scleranthea, Cp: Carpinenion betuli, Epa: Epilobietea angustifolii, Epn: Epilobion angustifolii, EuF: Eu-Fagenion, F: Fagetalia sylvaticae, FiC: Filipendulo-Cirsion oleracei, Fvl: Festucetalia valesiacae, GA: Galio-Alliarion, ined.: ineditum (kiadatlan közlés), Mag: Magnocaricetalia, MoA: Molinio-Arrhenatherea, MoJ: Molinio-Juncetea, Pia: Plantaginetea, PQ: Pino-Quercetalia, Pte: Phragmitetea, Qc: Quercetalia cerris, Qfa: Quercion farnetto, QFt: Querco-Fagetea, Qpp: Quercetea pubescentis-petraeae, Qr: Quercetalia roboris, S: Summa (összeg), Sal: Salicion albae, Sea: Secalietea, s.l.: sensu lato (tágabb értelemben), Spu: Salicetea purpureae, TA: Tilio platyphyllae-Acerenion pseudoplatani, TrP: Triseto-Polygonion bistortae, Ulm: Ulmenion, US: Urtico-Sambucetea, VP: VaccinioPiceetea.